Reményik Sándor: Zászló a szélben

A játszi szél a szövetembe kap:
Ma zászló – holnap rongydarab,
Ma lobogok, ma fenn lengetnek még,
Ki tudja, holnap kinek kellenék?
Ma még talán jelentek valamit,
Hordom a Szent Szűz liliomait:
Egy fegyveráldó Szent Szűz Máriát,
Úgy visznek zajló táborokon át.

A játszi szél a szövetembe kap:
Ma zászló – holnap rongydarab,
Ma legek még a márványpalotákon,
Holnap leszek emlék – mese – álom,
Ma jeligém még ezreket tipor,
Holnap egy marék finom aranypor,
Hirdettem hadat, visszavonást, átkot,
Elfoszló selymem áldott, százszor áldott!

A játszi szél a szövetembe kap:
Ma zászló – holnap rongydarab,
Ma még hatalom – holnap talán semmi,
Milyen jó lesz a széltől megpihenni,
Elkopni, mint a fegyverek, a vágyak,
Eltűnni mint akit sohase láttak,
Az eszmék, álmok, harcok, hiúságok
Sírján kacagni az egész világot!