Aquinói Szent Tamás himnusza az oltáriszentségről

Nyelvem, zengd a dicső testnek
Titkát, zengd a drága vért,
Melyet az Úr, a legszentebb
Méh gyümölcse nem kímélt,
Váltságdíjul adni tetszett
Minden földi nemzetért.

Szüzek Szűze nekünk szülte,
Egek által küldetett
És a földre települve
Áldott igét itt-vetett,
Végül csodás módon ülte
Meg a búcsú-ünnepet.

Mert amidőn együtt ennék
Az utolsó vacsorát
És a páska régi rendjét
Jámborul megtartanák,
Étkül osztá a tizenkét
Főnyi népnek önmagát.

Az Ige-Test így igézte
'I'estévé a kenyeret,
így lett a bor Krisztus vére:
S elme ezt hogy rejtse meg?
Tiszta szívnek segítsége
Igaz hit és szeretet.

Azért kell e nagy szentséget
Leborulva áldani
És a törvény új rendjének
Adjon helyt a hajdani:
Amit elme föl nem érhet,
Hittel kell azt vallani.

Az Atyának, Magzatának
Dicséret és tisztesség,
Üdv, dicsőség és imádat
Mind a kettőt illessék
S kettejükből aki árad
Az is velük áldassék.

Fordította Horváth Béla