Gyóni Géza: Húshagyó

Bálközi napok tovatűntén,
Mikor búcsúzik már a farsang,
Zsebek és szívek könnyebbültén
Az éjben ily hozsánna harsang:

Ó hála már, hogy véget értek
A drága, drága, drága percek,
Ó hála már, hogy sátorfáját
Összeszedi Kárnevál-herceg:

Nem kell már lennem vizavinak,
Akit viharhangon keresnek
És nem kell már kezet csókolnom
Százötven lady patronessnek.

Öreg legény, boldog legény haj,
De jó, hogy a farsang leáldoz,
Vagy tizennégyszer közel voltam
Apage, ó, a házassághoz.

Isten veled már gyönyör-parkett,
Libegő mouslin, lengő selymek,
Kicsi házasság-szédelgések
Egy évre megint elpihentek.

A mézédes Lehár-keringők
Nem visznek már az őrületbe
És nem leszek többé lakód
Kicsiny sziget, majmok szigetje.

A majomsziget robinzonja
Kéjjel bontom ki már vitorlám,
S megpihenek, megpihenek,
Mint az óra a város tornyán.

De jó, de is jó, drága farsang,
Hogy ellebegsz már a fenébe
S de jó, hogy most sem sikerült
Szert tennem egy hű feleségre.

Egy feleségre, kivel időm
Miként a farsang, vígan folyna
S aki a jövő farsangon már
Csuhaj, a fejemen táncolna.

                                 1912. febr. 18.