Bangha Béla: A magyar kereszténység és katolicizmus szerepe a századforduló idején, a szabadkőműves és szabadgondolkodó egyeduralom korában. /részlet/

    … a magyar katolicizmusnak sok tekintetben kivételes helyzete volt, amelyet a leghevesebb ellenséges támadások is csak lassan másíthattak volna meg. Volt történeti és közjogi súlya, volt tekintélyes vagyona, igen elágazó iskolahálózata. Ezt azonban éppúgy, mint a néplélekben rejlő nagyfokú, ősi vallásosságot, mégis tudatosan kikezdte a végső leszámolásra készülő destrukció.

    A századforduló idején s egészen a háború végéig a magyar közéletben és szellemiségben, a törvényhozásban és közfelfogásban szinte korlátlanul a szabadkőművesség uralkodott. Nézzük meg az akkori hírlapokat, az akkor megjelent könyveket, az akkori parlamenti naplókat: a kereszténységgel, s főleg a katolicizmussal szemben alig találunk ott mást, mint gúnyt és lenézést, türelmetlen kirohanásokat s bántó megjegyzéseket. A szabadkőművesség nyíltan tárgyalta a kereszténység likvidálását: a hitoktatás megszüntetését, a szekularizációt, a hitvallásos iskolák eltörlését, a szerzetesek elleni háborút. A budapesti napilapok nagy része szinte kéjelgett abban, hogy ma ezt, holnap azt a vallási igazságot, ünnepet, személyiséget, intézményt tette vitriolos gúny vagy felháborodott szidalom tárgyává. Az értelmiség csaknem a maga egészében távol tartotta magát a vallási élettől, a munkásság menthetetlenül a legdurvább fajta szocialista izgatáshoz és vallásellenességhez látszott szegődni, a főváros kormányzatában másnak, mint zsidó törzsfőnököknek s azok engedelmes uszályhordozóinak szava nem volt. Ez a helyzet bénítólag hatott minden amúgy is gyér katolikus megmozdulásra: aki katolikus részről megmozdulni vagy katolikus irányban valamit kezdeni mert, arra mint a kutyák a sebzett vadra, rávetették magukat azok, akiké volt a sajtó s a parlament, a főváros és a vidéki városok vezetése, az egész közélet és közgondolkozás. Azt széttépték, szétmarcangolták, azon egy ép foltot nem hagytak. Emlékezünk, milyen heves és sorozatos támadásban volt része a Mária-kongregációk újjáéledésének, hogyan iparkodtak lehetetlenné tenni minden katolikus szervezkedést; jaj volt a papnak s világi katolikusnak, aki egyszer szószéken vagy népgyűlésen, előadói asztalnál vagy irodalmilag komolyabban követelni merte a kereszténység közéleti uralmát. (Barkóczy-ügy.) Még plébános is csak az lehetett a fővárosban, aki előbb végigkilincselte a nagyrészt zsidó városatyák lakásait s nem egyszer szinte kézcsókra kellett görnyednie zsidó asszonyok előtt, hogy katolikus plébános lehessen. A színházakban ellentmondás nélkül folyt az örök szemérmetlenkedés, amelyet még azzal is tarkítottak, hogy időnként papokat és apácákat vittek a színpadra, lehetőleg pikáns jelenetek közé. Aki ilyesmi ellen felszólalt, ahogy egyszer az Egyetemi Mária-kongregáció tagjai megtették a Böském című felháborítóan cinikus darabbal, azokat mint csendháborítókat a rendőrség intézte el kirívó szigorral s az uralkodó zsidó- szabadkőműves iránynak való feltűnő kedvezéssel. Az irodalomban s a könyvkiadás terén a legrosszabbfajta, agresszív és türelmetlen zsidó- szabadkőműves irányzat uralkodott.

    Az akkori magyar protestantizmus ennek az uralkodó irányzatnak úgyszólva kivétel nélkül falazott és segédkezett. Jelszó volt sokaknál, hogy százszor inkább s zsidók uralkodjanak Magyarországon, mint a katolikusok. A nevezetesebb protestáns lelkészek szinte kivétel nélkül benne ültek a szabadkőműves páholyokban. A szabadkőműves napilapok sűrűn közölték a teljes baloldali érzelmű protestáns lelkészeknek izzóan katolikusellenes cikkeit és nyilatkozatait. Protestáns hitéleti mozgalmakról, belső misszióról s hasonlókról akkor még keveset hallottunk.

    A papság maga sem állott mindenütt színvonalon. Voltak egész egyházmegyék és szerzetesrendek, amelyeknek erkölcsi híre nem volt a legtisztább. Vezetőhelyen nem ritkán olyan egyháziak ültek, akiket politikai „érdemeik”, egy vallásminiszter kegye vagy a puszta születési előkelőség és udvarképesség emelt olyan pozícióba, amelyet dísszel és haszonnal betölteni nem tudtak. A püspöki kar tekintélye időnkint veszedelmesen aláhanyatlott s a szerzetesrendek egy részét a közvélemény katolikus részen sem vett komolyan. Az egyházi élet elárvulásának egyik jellemző tünete volt a fővárosi templomhiány s az amúgy is rosszul, lélek nélkül ellátott, mert egyházias szellem nélkül betöltött plébániáknak nevetségesen kicsiny száma. …

    …A nagyobb vidéki városokban a helyzet hasonlóképp alakult. A már akkor 130 ezer lakosú, túlnyomón katolikus Szegeden például olyan terrort fejtett ki a zsidó- szabadkőművesség, hogy a város egész szellemi, művészeti és irodalmi élete egy zsidótöbbségű város benyomását keltette. Akkoriban hat napilapja volt Szegednek, mind a hat zsidó s egyik túltett a másikon szabadszájúság és egyházgyűlölet dolgában. Az Urak Mária-kongregációjába sem sikerült Szegeden 3–4 fiatal tanárnál többet tömöríteni s mikor egy szerzetes hitszónok Szegeden az Isten létéről hitvédelmi előadást tartott, másnap a zsidó lapok durván nekitámadtak s annyi szitokkal és gúnnyal halmozták el, mintha legalább is nemzetfelforgató tanokat hirdetett volna. Még a katolikusok is oly kevéssé vették komolyan a kötelességüket, hogy a Katolikus Kör elnöke, míg a Kör nagytermében az említett előadás folyt, maga is a szomszéd helyiségben tarokkozott. A papság sem vette hivatását mindig komolyan.

    Ugyanilyen állapotok voltak a megyékben, a többi vidéki városban, az egész országban. A magyar erkölcsiségre különös fényt vetett a tény, hogy külföldön az idegen származású prostituáltakat sokfelé hungarának, „magyar nő”-nek nevezték. A „magyar nő” egyet jelentett a perditával. S ezt az itt csak vázlatosan ismertetett szörnyű pusztulást hamarosan mind határozottabb talpraállás váltotta fel. Hogyan is történt ez?...

    …Isten kegyes gondviselése s megrendítő történeti események szerencsés végeredménye volt, hogy Magyarországon a hirtelen uralomra jutott forradalmiság és bolsevizmus hamarosan lejárta magát most az egész ország mint egyetlen menekvést és jövőre való biztosítékot, a kereszténység uralmát áhította. Ez utóbbi sem eredt egyszerűen a dolgok természetes menetéből, itt is a tudatos és tervszerű katolikus indítás lendítette az ügyek fejlődését a pozitív kereszténység felé. A bolsevizmusból és liberalizmusból kiábrándult magyar tömegek az ellenhatás útján megállhattak volna, mint később a német nemzetiszocializmus, a pusztán fajilag értelmezett kereszténység, a fajvédelem eszmekörében is. Erre nem is hiányoztak hívogató hangok és törekvések. Szerencsére azonban a katolikus tábor izent erős hangon hadat, okozta, hogy a bolsevizmus elleni reakció kifejezetten keresztény, nem pedig újpogány vagy vallásilag közömbös faji és nemzeti alapon indult ki….

    …Megszületett a katolikus sajtó, bárha mellette azonnal síkraszállott a merőben nemzeti, kényszeredetten „keresztény”, sokszor inkább protestáns és félliberális, inkább bizonyos általános jelszavakban, mint elvi következetességben s hitéleti megvalósulásban keresztény irodalom, de mellette médis a katolikus gondolatnak erőteljes kialakulása is lehetségessé vált. A hatalmas nemzeti keresztény fordulat megtörte a szabadkőművességet s a zsidó egyeduralmat, míg végre ismételt zsidóellenes állásfoglalások után a legújabb zsidótörvények hatása alatt a zsidóságnak nem ugyan gazdasági, de legalább szellemi hegemóniája megsemmisült. A szociáldemokrácia még egy ideig a háború után is erőfeszítéseket tett, hogy az időnkint elviselhetetlenné fokozódott köznyomort és elégedetlenséget, valamint a „keresztény” politikusok egyes mulasztásait felhasználva, újra nyeregbe szökjék, míg végre a legújabb fejlemények hatása alatt s főleg a katolikus kezdeményezésű munkásmozgalmak: Emszu, Kalot stb. páratlan lendületű térhódítása nyomában csaknem teljesen köddé foszlott.

    Közben a pasztoráció is meglepő erősödést mutatott. A keresztény nemzeti ébredés után hamarosan megindult az új templomok, lelkészségek és plébániák felállítása a fővárosban s a vidéken, az egyházközségi élet megszervezése, új szerzet-települések a lelkigyakorlatos mozgalom, ami mind a mélyebb katolikus lelkiség újabb táplálójának bizonyult. A férfivilágot a Credo-egyesületek, az egyetemi ifjúságot az Emericana, a nép széles rétegeit a Katolikus Népszövetség tömörítette s töltötte meg erős katolikus öntudattal. A papság és szerzetesség csodálatos belső reformokon ment keresztül, mindig több lett a kor szükségleteit megértő, a mellett mélyen apostoli és vállalkozó kedvű, tehetséges és bátor papi egyéniségünk a világi és szerzetespapság körében egyaránt, a templomok megteltek, a lelkipásztorkodás a korszerű pasztoráció firmáihoz igazodott, a szentségek vétele megsűrűsödött, az egyházközségi szervezkedés, a Katolikus Akció s végül az Eucharisztikus Világkongresszus meglepő virágzásba borította a magyar katolicizmust, amelynek egyik orgánuma, a déli Új Nemzedék, a magyar sajtó egyik legnagyobb példányszámú lapjává küzdötte fel magát. Ma már a katolicizmust nem lehet sem elhallgatni, sem vérig sérteni, sem kisemmizni anélkül, hogy azonnal fel ne zúgna száz meg százezer magyar lélekben a tiltakozó öntudat…

    …A magyar katolicizmus talpraállása, belső fejlődése, virágzása, a romok helyén új erődítmények építése bizonyíték a mellett, hogy egész társadalmak és országok gondolkozásának jobbfelé fordulása s kereszténnyé tétele nem utópikus délibábkergetés csupán, hanem reális lehetőség, amely valósággá válik, mihelyt az isteni Gondviselés kegyelme és vezetése mellett az illetékes tényezők a komoly cselekvés útjára lépnek. És akik a külföld ama katolikus országainak belső életét figyelik, amelyekben a katolicizmus ma siralmas bénultságban tesped, úgyszólva nyomról-nyomra és lépésről-lépésre rámutathatnak azokra az elég lényeges taktikai különbözőségekre, amelyek a magyar és egyes külföldi katolikusságok helyzetét egymástól elválasztják s ott a sikernek és lendületnek, itt a tehetetlenségnek és lemaradásnak közvetlen magyarázói.

    Nem lehetetlen tehát az elhatározó értékű cselekvés, csak meg kell az útját keresni, s a megtalált úton bátran előhaladni.  

szozattv


szozat a tiszta hang
  2023.06.10.11.XVI.Szent_Korona_Konferencia03 2023.06.10.11.XVI.Szent_Korona_Konferencia03 Családom bhi 2023október 31 Históriás szabadegyetem 2023 06 02 2023. 02. 25. SZENT KORONA DÉLUTÁNOK03istenszülőMeghívó két oldalonszekelyfold-november Szaszregen-december2022 pusztaszabolcs-1Meghivo Orosz Ors Szoborsors aink c könyv bemutatójára Gyóni_kötet Patriotak-Kronikaja-4.1 
 
szentkorona orszagaert alapitvany logo

 


egyesuletkopf