Kelen László: A korhoz
- Ó, szörnyű bálvány, millió halottól vemhes,
Idő előtt elhalt világok romja,
Te káros inda, mely lelkem befonja,
Te óriás mindent szorító combja:
Úgy állok előtted, mint gyermek,
Kinek játékát a szél elseperte.
Már nincsen semmim: minden torz kezedbe,
Ki nem nőtt szép álmaim leteperve,
Fülem csak szörnyű zúgásodat hallja:
Minden tiéd egy roppant hamvvederbe!
Ó, ifjúság, gyönyörű ifjúságom:
Éhes gyomrodnak sírva felajánlom.
Dal, melódia, édes ezüst forma
Széttaposva fetrengenek a porba;
Könny, unalom, bánat, szívem szerelme
Mind ott senyvednek pusztító tüzedbe.
- És most hozom, - hogy oltárodra vessem –
Szegény kis életem. – Fogadd kegyesen.
1919