Szentmihályi Szabó Péter: Késik még a jel

Pongrátz Gergely halálára

Apró, fáradt öregember
szívéhez kap az udvaron,
hát ennyi volt csak? És ezzel
szemben nincs semmi oltalom.

Körül a kiskun pusztaság.
elárvult, dohos múzeum,
egy tank, zászlók, relikviák,
évszám, amit mindenki un.

Falon márványba vésve ott
kivégzett sok magyar neve,
vele elhagyta már e hont
ötvenhat kormos szelleme.

Corvin-köz? Körben lakópark,
omló házak, mocskos beszéd -
agyon is vernék, ki sóhajt:
itt vált egykor hőssé e nép.

S a nép szemlesütve hallgat,
tovább reménykedik vakon,
apró, fáradt öregember
szívéhez kap az udvaron,

MOST TEMETJÜK PONGRÁTZ GERGELYT,
SÍRBA SZÁLL A FORRADALOM.

De nem! Az mégsem lehet úgy,
egy forradalom nem tűnhet el!
Pongrátz Gergely! El ne aludj!
Eljön, csak késik még a jel.

Bíborszínű az ég alja,
talán már lőnek valahol.
Lyukas zászlód kezébe kapja,
s egy pesti srác Himnuszt dalol.

Budapest, 2005. május