Mikszáth Kálmán: Kapivár
Szaplonczai Poháros Péter volt a Nagy Lajos nevelője. Mikor Lajos királlyá lett, maga elé hívatta Poháros Pétert és így szólt hozzá:
- Mit kívánsz tanításodért, Péter?
- Én neked a tudományokban erős várat adtam, eszed, ismereteid több erőt adnak, mint egy vár, hát adj nekem egy várat.
Nagy Lajos úgy látszik, sokallta a tandíjat, mert egy omladék várat adott Pohárosnak, de azzal a feltétellel, hogy azt fölépíteni nem szabad.
Ez volt a Sáros megyei Maglód, mely magas szirt csúcsán állt s melyet a honfoglaláskor már itt találtak a magyarok. Tuhutum fia Moglout tette rá a kezét s vagy négyszáz évig bírta a Moglód nemzetség. Róbert Károly azonban ostrommal vévén azt be Csák Mátétól, leromboltatta.
Így került az Poháros Péter kezeibe – de persze uradalom is volt hozzák, Poháros hát nem nagyon bánta a király föltételét, hogy nem szabad Moglód várát fölépíteni.
A Pohárosok kihaltával újra királyi kézben találjuk Moglódot. Jó Zsigmond király szeretett mindenféle pénzügyi manipulációkba bocsátkozni. Kölcsönöket szedegetett fel, jószágokat csereberélt, úgy hogy valamit ráfizessenek.
Pénzes ember volt akkoriban Kapy András, kamarai gróf; ezzel trafikált Zsigmond király. Kapy hat uradalmat és három várat adott a maglódiért s még tetejébe egy rakás pénzt is.
A düledék várat nyomban elkezdte építeni s 1412-ben készen is lett, két szép toronnyal megnagyobbodva, hatalmas bástyáival büszkén tekintve le a mélységbe.
Hiteles számadás maradt fel az építkezésről.
A kőműves-mester fizetése havonkint 1 kurta forint (49 ½ váltó krajcár) volt.
A pallérnak naponta 2 magyar pénz és egy kanna bor járt ki.
Egy legénynek naponta 1 magyar pénz és félkanna bor.
Két inasnak együtt naponta 1 magyar pénz és félkanna bor.
Ez volt a munkások fizetsége, kik közt, úgy látszik, nagy a rangfokozat. Summa summarium belekerült a cár 212 magyar forintba. (Ma egy millió is kevés volna.) Terményekben és italokban ellenben elfogyott 165 gönci hordó bor,7800 hordó mész és 9000 tojás, a mit a mész közé kevertek. (Öröm volt akkor építkezni.)
Az új várat nem hagyták meg többé Moglódnak a hiú Kapyak, hanem magokról nevezték «Kapivárnak» s viszont magukat várukról nevezték kapivári Kapyaknak, elhagyván az eddig használt «tétény-kapronczai és kókai» praedikátumot.
Békében éltek szép várukban, hatalmas uradalmukból nagyban pénzelve, mígnem Mátyás királyt magukra haragították azzal, hogy a Kázmér herceg behozatalába belefolytak.
Mátyás Szapolyai Imrét küldé a vár ellen, meghagyva annak:
- Kő kövön ne maradjon. A vár fundusát is sóval kell bevetni.
Szigorú parancsot kaptak a szomszéd megyék, hogy Kapivár elfoglalásában segítsék Szapolyait.
Szepegett bent az ostromlott várban a két Kapy: Andrásnak a fiai János és Gerő. Tanakodtak, búslakodtak mitévők legyenek.
Végre az az ötlete támadt Jánosnak:
- Küldjünk fel egy zsák kincset a királynak Budára. A legszebb paripánk hátán. Sok ritka ékszerünk van. Hátha meglágyítja a király szívét.
- Jól van, küldjünk fel.
Nyomban el is kezdte varrni selyemszövetből a szákot a szép Kapy Jánosné Berzeviczy Anna. De a mint kiszabta a formáit, hol az egyik, hol a másik Kapy oda lopózkodék varróasztalához s mindig elnyírt a szövetből egy-egy darabot, úgy hogy olyan kicsi lett a zsák a végén, hogy szinte zacskónak is beillett.
- Már most, hogy fog ez a ló hátán meglenni. Lecsúszik, meg nem állhat.
- Valami kisebb lovat kell szerezni.
Híre járt, hogy Lipócon a Keczerek istállójában van egy törpe lovacska, valóságos természet-játéka, nem nagyobb, mint egy kecske; sokkal olcsóbb mégis egy kis lovat szerezni a kis zsákhoz, mint egy nagy zsákot küldeni nagy lovon.
A kis lovat megvették Keczertől s két csatlós, két követ, Baltai Orbán és Nagy Balázs, elindult Budára a kincses zsákkal.
Király elébe kérezkedvén, kérték Kapynak nevében kegyelmét s a vár megkímélését, mire kiszórták a kincseket az asztalra.
A király mogorva volt (mert a kis fia János herceg betegen feküdt) s bosszankodó hangon, homlokát összeráncolva, mondá az ajándék láttára:
- Takarodjatok! Nekem nem az alattvalóim kincseire, hanem a hűségökre van szükségem.
S ezzel visszavitette velük a kincseket, elkergette színe elől.
Ott künn a várpalota udvarán tanácskozni kezdtek Baltai uraimék. Az udvariaktól iziben megtudták János herceg betegségét. Mind arról fecsegtek a főurak a termekben, a szolgák a folyosókon, a katonák az őrhelyeken: hogy a kis herceg már negyednapja nem evett s hogy már két napja nem látni mosolyát. Pedig ha már a beteg gyermek nem mosolyog, az annak a jele, hogy már rajta van a halál árnyéka.
Nem mosolyog… nem örül semminek – tűnődék magában Baltai uram: hátha elvinnénk neki ajándékba a lovacskát. Lehetetlen, hogy a gyermek ne örüljön neki.
Bekérezkedtek a beteg lakosztályába, a hol velencei orvosok sürögtek-forogtak. Megértette magát ő kegyelme Nagy Balázs uram, hogy íme egy törpe lovacskával kívánnak kedveskedni a hercegnek.
Amint Jánoska oda pillantott a lóra, legott felült az ágyában.
- Rá akarok ülni – mondá s elkezdett neki a kezeivel integetni. – Ne csina, ne! – Kacagott, tapsolt s életpír ömlött el penészszínű fonnyadt orcáin.
Nyomban szaladtak jelentéssel a királyhoz: hogy a kis hercegnem hal meg, már nevet is.
Megörült a király s egy csöppet sem volt már ellenére, hogy a Kapyak ajándékát: a póni lovacskát mégis elfogadják.
De akitől Mátyás szívességet fogad el, annak ő maga is viszonozza. Nyomban visszahítta Szapolyai Imrét Kapivára alól s a Kapyak békében éltek ezután szép fészkükben, míg az 1715. évi országgyűlés egyik cikkelye (mely sok végvárnak lett megölő betűje), Kapivárát is el nem seperte a fenséges csúcs tetejéről.
A várak tömeges elpusztítását rendelte le a törvény, s ez alól nem volt menekvés…
Azaz… hiszen magyarok vagyunk, s a törvény kijátszása virtus számba megy – a törvény megvolt, mint mindig, a hátsó ajtó is, alkalmas a kibúvásra.
Hatalmas urak ráfogták a váraikra, hogy azok kastélyok maradharnak, míg ellenben a gyengébbek kastélyaira ráfogták, hogy azok várak és a várak széthányattak.
Kapivár akkor éppen egy gyámoltalan özvegyasszony, Kapy Gáborné, Gergelaky Éváé volt, ennélfogva elérte a törvény keze.
