Gyulai Pál kérő levele – Szendrey Marinak
A legnagyobb magyar kritikus kéri meg a levélben Petőfiné Szendrey Júlia húgának a kezét. Az idilli házasságot a bájos fiatalasszony korai halála törte derékba. Gyulai ezután már nem házasodott meg.
Pest, 1858. április 2.
Szeretlek, bízom benne, életemet becsületedért! Boldoggá tehetsz, – sohasem voltam az, egyetlen óráig sem; íróvá, – rég elhagyott a lelkesülés; tevékeny emberré, – csüggedő meghasonlott vagyok. Jövőm lábaidnál! Ó taposd el, ha nincs elég mély kedélyed és erős lelked! Oly férfiúval fognád összekötni sorsodat, ki nem fény és kényelem közé, csak egyszerű tűzhelyhez vezethet, ki cím helyett csak mocsoktalan nevet nyújthat, ki ha mindent is megtesz érted, oly keveset tud tenni ahhoz képest, amit érdemelnél. A szerelem sokat feledet, mindent kiegyenlít, de a szív nem mindig ismeri és gyakran megcsalja magát. Istenem, egy könny szép szemeidből, mely valaha föláldozott jövődet siratná,a boldogtalannál több, nyomorulttá tenne. Szállj magadba, vizsgáld meg szívedet, imádkozzál!
barátod, híved
Gyulai Pál