Csata Ernő: Magányos cédrus

        …Csontváry emlékére

Egy lába sincs gnóm
furulyázik,
körültáncolnak
fejérleples asszonyok.

Évgyűrűimben hatezer éves
őserő tombol,
lombjaimban tragikus vergődés,
körülöttem tökéletes plein air.

Bámulok a libanoni napba,
fénybe kapaszkodom,
állok magányosan
egy szürrealisztikus tájban.

Létem igazát fürkészem:
viharok és esők titkát,
nedveim bűvös ozmózisát.

Örökzöld halhatatlansággal
zúzom pocsékká
törpecserjék hiúságát.
                                           2016