Kapui Ágota: Variációk Trianonra

Szétszaggatott ország fájdalma lüktet
szívem helyén – tenyérnyi kis haza
És elfordítom halkan a fejem
ha magyart üldöz csahos indulattal
új prófétáknak kétarcú hada
Ha anyanyelvem keresztre feszítik
És használatát törvény tiltja meg
A vasszög ízét ott érzem a számban
- Keserűségem szégyen pirulában –
Könnyel kevert rút szavakat nyelek

                            *

Őrizzük halkan a múltunk
mint mélybe zárt titkát a föld
Lelkünkben határok laknak
s mi kúszunk a tabuk között
Párolog szánkból a szó
és pánikot izzad a kéz
Ne próbálj igazat szólni
mert azonnal büntet az ész
Az önkontroll úgy feszül benned
mint drótban az áram, ha félsz
Maradj csak szótlan e földön
de örökkön ugrásra kész

                           *

Jó volna már letenni minden terhet
A homlokon redőző gondokat
Jó volna már ki ülni csendben
A szülőföld széles tornácára
Hegyek boltívei alá
És onnan nézni a szorgoskodó világot
A civakodó politikát
A tülekedő civilizációt
A felnövekvő dudva nemzedéket

Jó volna élni süketen és némán
A boldogság kulcsát csörgetve
Aranykarikán
Emberként az embertelenségben
Magyarként ott
Ahol már lassan csak a holtak
Beszélnek hozzám
A szeretet ősi nyelvén.

                   2010