Kapui Ágota: Csak a lélek szabadul
Gyóni Géza emlékére
Minden napra száz halál jut –
inunkba szállt a gyengeség,
és zsiger-lázban forr a vérünk,
és ránk hajol a messzeség.
Mert sarlós hold arat közöttünk,
és elvág minden kötelet,
mit lelkünkre hurkolt a honvágy:
gyilkos nyarat és zord telet.
A veszteségünk felgyülemlik,
az agyag sírokat terem,
és fejfáink is szaporodnak,
és egyre fogy a türelem.
A szögesdrótok sűrű csendjét
kettéhasító vész-parancs:
gazdátlan áll a feszes sorban
a nyűt kabát s a szűk bakancs.
A tábor markában szorongat,
már csak a lélek szabadul,
és vaspánttal megjelölt tested
agyagos földdé alakul…
És porodat a szél kavarja,
majd fújja lassan dél felé,
és sorsod rongyát leteríti
egy fehér falú ház elé.