Zempléni Árpád: A táltos

Fekete paripáján égbe röpült a táltos.
Mint a sas úgy keringel, mint denevér, úgy szálldos.

Két első-lába két szárny az éjfekete lónak.
Azzal evez magasba, mint víz ellen a csónak.

Borul a barna éjfél, a csillagok alusznak.
Alattok, bősz haraggal, felhők csatára úsznak.

A vad felszél belé kap a táltos köpenyébe.
Lobog a barna köntös, szurok-láng korom éjbe’…

Dalossa napkeletnek a boldognak, a vadnak,
Táltossa Éj honának, papja a sivatagnak,

Sóváran néz reád föl, csodálva néz e lélek:
Ha bírnálak követni, ha elkísérhetnélek!…