Városi István: Péter-Pál reggelén

Ennyire fényes, ennyire tüzes
Mióta élek, nem volt még a nap.
Sohase szórt a szűz mezők fölé
Ennyi rubint és ennyi aranyat.
Mi is van hát ma? Ah, igen tudom:
Szent Péter és szent Pál bolyong az égen.

Szent Péter ajkán ég a vallomás:
Te Krisztus vagy s én Tebenned hiszek…
Soha még vulkán nem szórt ég felé
E vallomásnál lángolóbb tüzet.
Ez ég ma is a napban. Ó a hit
Emésztő, gyújtó titkok titka folyton.

Szent Pál suhan az új világ fölött.
Csóvát dob Róma hét pogány hegyén.
Micsoda izzó tenger kavarog
Szavaiban és tollai hegyén…
Ez süt ma is a napban. Ó a szó
Világokat hamvaszt és kelt, ha éget.

Körülöttem most búzák, pipacsok,
Érő barackok, meggyek és diók…
És Szentgyörgymezőn kondul a harang
És hirdet édes, mézes égi jót…
A harangszóra torkos madarak
Otthagyják a gyümölcsöt s énekelnek.

Reszketve állok itt a pázsiton.
Mi kél ma bennem? Béke vagy vihar?
Földre szorít az Isten most, avagy
Égig ragad föl sugaraival?
Ó reggel, reggel! Szent. Csodálatos.
Ki az, ki rólad ékesen beszélhet?

Mert ilyen fényes, ennyire tüzes,
Mióta élek, nem volt még a nap.
Sohase szórt a szűz mezők fölé
Ennyi rubint és ennyi aranyat.
Mi is van hát ma? Ah, igen, tudom:
Szent Péter és szent Pál bolyong az égen.

                      1940