Volly István: Dunántúli nagy pünkösdjárás

A pünkösdjárás a tavasz ünnepi köszöntője. A régi városok és falvak a tavaszvégi szent napok alkalmával gyönyörű körmenetet tartottak. Májusi király és csinos menyasszonya volt e körmenetek főszereplője. Őket kísérte a zajos tömeg, és lombbal és virággal árasztották el a fiatal párt, annak örömére, hogy az ifjú tavasz legyőzte a vén telet. Énekkel és tánccal örvendeztek.

    A keresztény népek sem feledkeztek meg a tavaszköszöntésről. Összeforrt ez a köszöntés a kereszténység harmadik nagy ünnepével, a pünkösddel.

    „Kikeletkor jó pünkösd havában” nagy készülődésben van a magyar falu sok apró gyermeke, leánya. Csapatok alakulnak, termet és tudás szerint rendbeszedelőzködnek, verselnek és énekelnek. Nem könyvből, hanem emlékezetből kerül elő a mondanivaló és a tanítómester egy-egy idősebb falusi néni, vagy bácsi, aki gyermekkora kedves hagyományát kelti életre, miközben megtanítja a kis utódokat a pünkösdjárásra. És amikor a magyar tájra ráköszönt a pünkösd ünnepe, melyet Balassa Bálint is áradozva így dicsért:

„Áldott szép Pünkösdnek gyönyörű ideje,
Minden egészséggel látogató ege,
Hosszú úton járókat könnyebbítő szele…”

– a falvakban sorra megjelennek a pünkösdjárók kedves csapatai.

    A pünkösdjáró-csapat színes és elven kép. A leányok lefésült haja pántlikákkal és virágkoszorúkkal van ékesítve. Általában fehér ruhában pünkösdölnek, de van ahol színesek a szoknyák s a vállkendők. Selyem- és rojtoskendők lobognak a fejök felett, mint zászlók és baldachin. Szinte templomi körmenetre emlékeztetnek a megjelenésükkel.

    A pünkösdjárók arcra is csinosak. Közöttük a legszebb, és egyben a legkisebb, a királyné. Ünneplő ruháik, színes selyemzászlóik, virágkoszorús fejecskéjük mellé idézzük fel a magyar falu tavaszi, nyáreleji képét: a fehérre meszelt házakat, a zöldbeborult fákat és a tisztára söpört udvarokat, a pünkösddélelőtt napsütését, – akkor körülbelül előttünk áll az a felejthetetlen látvány, amelyet pünkösdjárásnak nevezünk!

    A régi népszokást különösen Dunántúlon sokfelé ismerik. Szinte ahány falu, annyiféle a pünkösdjárás és minden játék egy-egy kis népművészeti emlék. Talán minden évben más-más pünkösdjárással ünnepelhet az, aki sorra megismeri a magyar falvak ősi népi játékait.

    Dunántúl különböző tájain, öregekkel és fiatalokkal folytatott beszélgetések során – és a régebbi írásokból – alakult ki a pünkösdjárásnak az alább közölt terebélyesebb formája. Ilyen nagy pünkösdjárás ma talán már nem is él egyetlen vidéken sem, mert csak kisebb csapatok járnak, s kicsi a játék is. Nagyobb játszócsoportok számára állítottuk össze ezt a nagyobb játékot, a régi nyomok alapján.

    A játékkezdő pünkösdhimnusz, az istenszolgálatra buzdító és intelmező versikék a kereszténység századaiból valók. A királyné szerepeltetése, a körülötte folyó tánc, a babonás természetszaporító jókívánság a játék régibb vonása. A természetszaporító jókívánságban annyira hisznek, hogy ahol nem szíves a fogadtatásuk, a királynét leültetik a földre s úgy kiáltják a házbelieknek: „Ekkora kenderjük legyen!” Vagyis ki se lássék a földből. Mivel nálunk jobbára a lányok őrzik a szokást, azért a királyné szerepe a kiemelkedőbb, ő szólal meg ,róla énekelnek s a régi májuskirály csak mint néma vőlegény jár mellette.

Szereplők:
KIRÁLYNÉ
KIRÁLY
I. PÁLCÁS
II. PÁLCÁS
III. PÁLCÁS
IV. PÁLCÁS
I. HORDOZÓ
II. HORDOZÓ
III. HORDOZÓ
IV. HORDOZÓ
BESZÉLŐ
KOSARAS

    A szereplő mind leányok, még pedig 10–17 évesek. Körülbelül egymagasságúak legyenek, csak a király és a királyné legyen egészen apró, kicsi gyermek, például 4–6 éves, bájos arcú, bátorszavú apróság. A király lehet kisfiúcska, de lehet a királynénál valamivel nagyobbacska leány is, aki királyi mivoltának jelzésére mindössze egy kalapot, vagy papírcsákót tesz a feje tetejére, s viseli büszkén, mint királyhoz illik. A királyné fejét gyöngykoszorú, vagy fehér mirtuszkoszorú díszíti és az arcát menyasszonyos fátyol (csipkekendő) egészen eltakarja. Kicsi kosarából virágszirmokat hint a földre. A pünkösdölő leányok befonják a hajukat és a fonatot meghosszabbítják szalaggal. A szalagviselésben legyen egyöntetűség, például mindegyiké érjen a derékig. A homlokra színes virágkoszorút illesztenek. Fehér ingvállat, keresztben átkötött rojtos, rózsás fehér nagykendőt és fehér vászonból készült kurta bő szoknyát viselnek. A szoknya aljára pár sor aranyzsinórt szoktak felöltögetni erre az alkalomra, hogy ünnepélyesebb legyen (Vitnyéd). A bő szoknya alatt persze elkel néhány alsószoknya. Viselnek piros, zöld, lila, kék színű bőszoknyákat is, bársonyból vannak vagy kasmírból, s a gombos harisnya – rászőtt színes göbökkel – illek ehhez. A népviseleti ruhák papírból is pótolhatók. Ingváll és szoknya krepp-papírból szabható, s színes papírból kivágott mintákkal még fel is díszíthető. Csizmaszárak kartonpapírból készülhetnek, és miután a csizmaszárat ráhúztuk a lábszárra, felhúzzuk a rendes cipőt, – s már is lábon a „csizma”.

    A hordozók egymástól kb. 2 lépés távolságban négyszögben állanak és egy nagyobb, díszesebb, színes nagykendőt tartanak félkézzel fejmagasságban. Ezt hordozzák a négy sarkánál fogva kifeszítve. És alatta, mint valami templomi baldachin alatt lépked a király és a királyné. A királynál és a beszólónál bokrétás bot van (ennek a népi neve cinkus, vagy cintus). A pálcások ketten a baldachin előtt helyezkednek el, embermagasságú rúdon bokrétát és színes selyemkendőt lobogtatnak zászlóformán. A kosaras zárja be a menetet, félkézkosarában az ajándék tojást, kalácsot viszi.

    (A szerepek megoszthatók felesben fiúkkal. Tehát a szereplők fele lehet lány, fele fiú, így is előadható a játék. A fiúk öltözete kucsma, szűk ujjú ing, piros mellény, szűknadrág, csizma. De szerepelhetnek a fiúk iskolai magyaros ruhában is.)

    BESZÓLÓ (belép, botjával hármat koppant): Szabad-e bejönni a pünkösdjáróknak?

    MINDNYÁJAN (bevonulnak és úgy helyezkednek el, hogy jól látszódjanak. Középen a király és a királyné. Fejük felett tartják a hordozók a kendőt. Őmellettük a pálcások, ismét távolabb jobbra a beszóló, balra a kosaras állnak. Mindnyájan szembefordulnak a nézőkkel. énekelnek):

A pünkösdnek jeles napján
Szentlélekisten küldetett,
Erősítse a szívüket
Az apostoloknak.

Melyet Krisztus ígért vala
Akkor a tanítványinak,
Mikor mene mennyországba
Mindenek láttára.

Tüzes nyelveknek szólása,
Úgy mint szeleknek zúgása,
Leszállott az ő fejökre
Nagy hirtelenséggel.

Dicsértessék Atyaisten,
Mindörökké Fiúisten
Szentlélekkel egyetemben
A nagy Úristenben.

(Az ének minden versszakát megtoldják imádkozó beszédhangon e mondókávalJ

Segélje mi királynénkat,
Királyné kisasszonyunkat!
Alle-alleluja!

    EGYÜTT (éneklő hangon. Esetleg a fiúk nélkül.)

Piros pünkösd napján
Mindenek újulnak
A kertek, a mezők,
Virágzásba jutnak.

Rózsák, liliomok,
Mind most virágoznak,
Mind az Úristennek
Szolgái akarnak.

Drága szent malasztját
Hogy használni tudjuk,
Mi is az Istennek
Szolgálni akarunk.

Noha kicsi vagyok,
Nagyot nem szólhatok,
Mégis az Istennek
Szolgálni akarok.

    KIRÁLYNÉ (éneklő hangon folytatja:

Ácintus-pácintus,
Tarka tulipános,
Hintsetek virágot,
Az Isten fiának.

    (Pár lépést lép és virágszirmokat hint szerteszét… Aztán ismét meg áll és folytatja:)

Szentlélek áldása,
Szálljon erre házra,
A benne lakókat
Indítsa vígságra!

    PÁLCÁSOK (megindulnak szépen körbe a királyné, illetve a hordozók körül és a markukban lekészített virágszirmokat hintik a kis királyné fejére.)

    MINDNYÁJAN (énekelnek a virághintés közben).

Nem anyától lettél,
Rózsafán termettél,
Piros pünkösd napján
Hajnalban születtél.

Orcáid rózsái
Ha közel volnának,
Égő szívem mellé
Tűzném bokrétának

    (Kissé ellassulnak az utolsó hangok – s befejezésül az alaphangon [d] mondják:)

Segélje mi királnénkat,
Királyné kisasszonyunkat!
Alle-alleluja!

    MINDNYÁJAN (de ha fiúk is szerepelnek, akkor most csak ők mondják az előbbi „Piros pünkösd napján” kezdetű dallamra:)

Mi van ma? Mi van ma?
Piros pünkösd napja!
Holnap lesz, holnap lesz
A második napja.

Jó legény, jó leány,
Vígan ünnepelhetsz,
Ünnep után estig
Örömre repülhetsz.

Jó legény, jól megfogd
A lovad kantárát,
Hogy le ne tépázza
A pünkösdi rózsát!

Jó leány, jól megfogd
Az öröm kantárát,
Hogy pünkösdi táncban
Bú ne szegje szárnyát!

Tánc

    (Páronként tánchoz igazodnak. Ilyenkor a hordozók ráborítják a nagy kendőt a király-királynéra és egy-egy hordozó egy-egy pálcással táncol. A tánc ennyi: kézfogás körülbelül a vállmagasságban. A felső test nekilendül s a láb kettőt dobbant oldalt, afféle kemény csárdáslépést, s kettőt lép vissza, a felső testet is kissé vissza hajlítva. A lépések rövidek, majdnem helyben dobbannak le, de a lábak kissé terpeszben vannak.)

Kerekiben lakom,
Keress fel, angyalom!
Szérül van a házom,
Gyere be, virágom!

Ritka az a búza
Kiben konkoly nincsen.
Ritka az a kislány,
Kiben hiba nincsen.

    (Ez a tánc megismételhető, s akkor karikáznak a király-királyné körül.)

    (Ketten odaugranak a kis királynéhoz és a hóna alatt megragadva a magasba lendítik a kicsikét, háromszor egymás után, lehetőleg mindig magasabbra.)

    I – II. HORDOZÓ (ekkor mondja:)

    – Ekkora kenderjük, lenjük legyen! Még ekkora kenderjük, lenjük legyen! De még ekkora kenderjük, lenjük legyen!    

    MINDNYÁJAN

    – Jó termést adjon Isten!

    BESZÓLÓ (a királynéhoz lép és a fátyolát fellebbenti, a szép arcocskát megmutatja. A királynénak nevetni nem szabad. Aki közelről akarja látni, az fizessen érte, pl. valamiféle jótékony célra lehet így gyűjteni.)

    BESZÓLÓ (szaval)

Adj Isten minden jót,
Áldj meg itt minden lakót!
Legyen itten pünkösdkor,
Azután is mindenkor,
Pénz, posztó, paripa,
Széna, szalma, szalonna,
Bor, búza, békesség,
Finom, fürge feleség.

    MINDNYÁJAN (éneklik a legelső dallamra az elmenő verset.)

Már minékünk el kell menni,
Csillag után kell sietni,
Mert a csillag nem vár minket,
Mindörökké ámen.

    (A kendőt ismét kifeszítik a király és királyné felett és ének közben szépen eltávoznak. Az ajtóból visszaköszönnek.)

Boldog pünkösdi ünnepeket!

    Megjegyzés. Mind az énekeket, mind a mozdulatokat valami kedves könnyedséggel kell venni. Ahogy a fűzágak susognak és hajladoznak a tavaszi szélben. A szöveg messzecsengő, érthető legyen.

    Dunántúli gyűjtésekből: Csehi, vas megye (1940); Galambok, Zala megye (1935); Borszörcsök, Veszprém megye; Egervár, Vas megye; Répcelak, Rábaköz (1906); Vitnyéd, Somogy megye (1935); Fonyód, Somogy megye (1934); Pálóczi Horváth Ádám gyűjteménye, 1815.

    Népi töredékek felhasználásával írta Volly István