Fejes István: Áldás Rákóczira

Tárogató rival, zászló leng Keleten,
Rákóczi hazajön, ünnepre nemzetem!
Ünnepre nemzetem!
Amerre hazaszáll a hon leghűbb fia,
Harangok bongjanak, zendüljön az ima:
Áldás Rákóczira!

Haza jönnek immár hazátlan magyarok,
Kétszáz esztendeje bujdosó csillagok,
Ragyogó csillagok.
Egész csillagos ég indul Kelet felől,
Fényes csillagok közt Rákóczi legelöl,
Rákóczi legelöl!

Isten hozott vezér! S ti lelkek tábora!
Ragyogjon veletek a magyar föld pora,
Hazánk minden pora!
Diadalutatok amerre elmegyen,
Örömtűz égjen ott a rónán és hegyen,
A rónán és hegyen!

Kétszáz bús esztendő minden siralmival
Kesergett értetek sok fájó régi dal,
Sok fájó honfidal;
Most angyalok kara ragadjon harsonát
S zengje az öröklét minden diadalát,
Fényes diadalát!

Szent megdicsőülés van itt, nem a halál,
Ahol a Rákóczi hős lelke visszaszáll,
Lángszárnyon hazaszáll.
És nincs már gyász se több; ahol ő sírba tér,
Ily megszentelt helyen az átok véget ér,
Az átok véget ér.

Áldás rád is hazám! ez áldott ünnepen,
Melyen leghűbb fiad földedben megpihen,
Örökre megpihen!
De majd csak hű magyart szüljön aztán e föld,
Melyet a Rákóczi honszerelme betölt,
Úgy lesz szent ez a föld!

1906