Bárdosi Németh János: Kepék
Lásd, már kepékbe gyűlt a gazdag élet,
arannyá ért a sűrű gabona szára,
a tarlók hátán gondos kasza csillan,
pihenni tér a föld cselédje némán.
Tündöklő kép ez: századok emléke,
színeit ősök hosszú sora őrzi,
hajló derékkal, ahogy harcba álltak,
kaszára kapva a sürgető időt.
Nincs csodatétel tisztább itt a földön,
mint kepe mellett ballagó parasztok.
Dong a csöndes kaptár-dal szívükben,
ahogy fáradtan pihenőre térnek.
Lépéseikre fel-felnyög a tarló,
a hontalan fürj utánuk sikoltoz,
de a gőzölgő, párás levegőben
friss kenyér szagát tereli az este.
Kepe, kepék a zümmögő határban,
vigyázzatok az emberek szívére,
az ég tirátok bízta tiszta titkát,
szárnyatok alá rejtsétek a gondunk.