Domokos Pál Péter: Székely faeke

Bara Ignác György csíkszenttamási 59 éves székely ember a faekéről a következőket mondja:

A mostani emberek azt se tudják, mi a kín s a nyomorúság, ami régebben a szántással járt. A mostani ekét két gyenge ló vagy két tehén könnyen viszi, de régebben a faekét négy ökör is nehezen húzta. A nyomáson* háromszor szántottak: május végén ugaroltak, július végén forgattak és szeptemberben, Kisasszony napja körül, a megforgatott földet boronálták, elmagolták és a vetőmagot „alája szántották”.

Mind a három szántást a faekével végezték, amelynek leírása a Venczel József joghallgató által készített rajzzal illusztrálva így következik:

A faeke két főrészből áll: eke és taliga. Az eke főrészei: az ekeszarc (1), a gerendej (2), az ekefej (3), az átlóköldök (4), a hosszúvas (5) és a kormány (6). 1. Az ekeszarv a vízszintesen fekvő ekefej hátsó részében bevésve, hátrafelé kissé ferdén áll; alsó harmada alsó felében jobb- és baloldalt a kormányláb (7) befogadására alkalmas fúrt lyuk van; alsó harmada felső felében a gerendej befogadására készült véset van és felül az ember két keze számára fogásra alkalmas két szarvban végződik. – 2. A gerendej vízszintes állású, kemény- (bükk) fából készül; az ekeszarv említett vésetén keresztül ér; kiérő végén, közvetlenül az ekeszarv mellett, furat van, amelybe jó erős faszeg, az ú. n. farszeg (8) jár. A gerendejen az ekeszarv előtt néhány colra függőleges furat van, amelybe a fabot (9) nyelét szúrják. Ettől eléfelé: téglalap alakú, kissé alsó végével eléfelé ferdülő véset van az átérő és szeggel odaerősített átlagköldök (4) számára. A gerendejen lévő következő furat a hosszúvas számára készült; trapézalakú lyuk, amelyet a tágulástól két, egymással szemben ferdén álló kötővas (10) óv. A gerendej elülső vége felé négy, függőlegesen fúrt lyuk van, melyekbe vadalmafából készült szeg, újabban vas kakasszeg (11) jár. – 3. Az ekefej hátrafelé kissé emelkedő deszka, mely tartja az ekeszarvát, az átlagköldököt és amelynek elülső végére, a fejére húzzák a laposvasat (12). – 4. Az általköldök összeköti az ekefejet a gerendejjel és első oldalán tartja a köldökkel ellátott köldökvasat. – 5. A gerendej említett trapézalakú vésetében helyezkedik el a hosszúvas, melyet a fabottal ütött egyszerű ékkel (váltószeg) (13) erősítenek a lyukba. – 6. A kormánydeszka keményfából készült, az ekefejjel hegyes szöget alkotó, lapjával függőlegesen álló deszka, melynek oldalából láb, a kormányláb (s) áll kis, amely pontosan illik az ekeszarv legalsó részén fúrt lyukba. Az orrán lévő vaskankót (14) a köldök alá akasztják.

A szántás. Gondoljunk egy hegyoldalban lévő, téglalapalakú szántóföldet, mely nem alulról fölfelé a hegyre nyúlik, hanem a hegyoldal hosszában.

Induljon a szántás az A ponttal jelölt helyen a nyíl irányában, tehát a föld alsó szélén. Az első ekenyomnál, a barázdánál a föld lefelé, tehát balra vetődik. A kormánydeszka az eke bal oldalán van. Amikor a szántóember A-tól B pontig ért, meghúzta az első barázdát. Mivel a föld lejtős, nem mehet annak felső szélére, mert abban az esetben az eke felfelé vetné a földet; a nagy lejtő miatt azonban a hantot nem fordítaná meg eredeti állásából, hanem csak ferdén kimozdítaná helyéből (sok esetben vissza is dől azonnal) és ezért kénytelen a második barázdát közvetlenül az első mellet húzni. Tehát menet is, jövet is, a lejtős föld alsó felén kénytelen szántani.

Ha megfordulásnál a kormánydeszka változatlanul az eke bal oldalán maradna, a szántást nem lehetne folytatni. Ezért a kormánydeszkát „átváltják” az eke jobb oldalára s kankóját jobboldalt akasztják a köldök alá. (Ilyen helyzetben van a kormány az ábrán.). Így a föld ismét levelé vetődik. Innen van az elnevezés: átváltás.

A hosszúvas mindig a laposvas ellenkező széle fölött egy colra áll, mint amelyik oldalon a kormánydeszka van. A hosszúvas felül mindig a váltószeggel szorítódik, melyet egyszer a hosszúvas jobb, máskor a bal oldalába ütnek.

/*/ A községi szántó határa két részre volt osztva: az egyik részt az első esztendőben, a másik részt a második esztendőben vetették. A bevetetlen mezőrészt mai napig is nyomásnak hívják.

Forrás: Ethnografia, Népélet, Budapest 1932. 2. szám