Képes Géza: A gondolat szabad

Bibó Istvánnak

A süllyedő hajó
megszállott távírásza
konokul
kopogja
a vészjeleket
tititi tátátá tititi
tititi tátátá tititi
Mentsétek meg
lelkeinket

Hallották a
hajók
s nem jöttek
megmenteni a
vízbefúlót

„Neki
már
mindegy…”

Hát
nem volt
mindegy!

De
ha a világ
lelkiösmerete
megszólal
valahol
égből
vagy
víz alól:
a világ
nyakát
behúzva
lapít!

Ő
már
életében
gondolat
lett.
Aki
az ország
szándékát
bírta:
tétlenné
téve
tudta
jól
– mi is
tudtuk –:
a gondolat
tett.

Hunyó
hamva
most
szikrákat
dajkál.

Bibó Pistát
nem ragadta fel
tüzes szekér –
látom:
a dombról
lefelé
tart
már
nyúlánk
alakja
kissé
meggörnyed –
hátizsákja
most se
lett könnyebb.
A Mártírok útján
így kocog
végig

halk mosolyában
– már
nem
magáért
csak a
világért –
bíztatás
fénylik.