Gajdács Pál: Berde-cipó*

Mint a méh, ha más vidékre
Mézgyűjteni messze szálla,
Laci fiam vágytól égve,
Elment kincses Kolozsvárra.
S ottan, hol az „Egy az Isten”
Hitet vallják, prédikálják,
Osztozva a lelki kincsen,
Járja egyik iskoláját,
S míg lelkét sok bölcs tanárja,
Testét Berde hűn táplálja.

Berde-cipó! E kenyérnek,
Mind azt vallja, nincsen párja…
Amit méltán úgy dicsérnek,
A lelket is általjárja.
S valót mondok, nem mesélek,
Hisz e kenyér nem korpából,
De sütve van nemes lélek
Szeretete lisztlángjából…
S aki adta, aki mérte,
Áldott legyen neve érte!

Mit fiam is élvez, szeret,
Dicséretét egyre zengi:
Nem sütött még jobb kenyeret
Ennél talán soha senki!...
Bevallani mégis nem fél,
Bevallotta súgva, titkon:
„Jó kenyér az, de jobb ennél,
Mit te sütsz, jó anyám, itthon”:
Mert bárhova messze térnél,
Nincs jobb otthon sült kenyérnél!

                                  1919

*Berde-cipónak nevezik a kolozsvári unitárius kollégium közös étkezőjének kenyerét, mely közös étkező a Berde Mózes-féle gazdag alapítványból tartatik fenn.