Ifj. Dongó Géza: Visszajön Rákóczi…

Az apám mesélte: „… Kis legény koromba’,
- Megvénhedt nagyapád térdén lovagolva –
Élt még ott valahol, fent a Vihorláton,
- Bozontos szakállát szinte most is látom –
Egy rutén agg koldus, meg az unokája”…
- így mondta az apám – „a falu csúfjára,
Rákóczi Ferencnek hűséges legénye
Volt az öregapja, a ruténok fénye.
Vele járt ő győzni mindenik csatába,
Vele akadt tőrbe neki is a lába;
Vele maradt rosszba’, vele maradt jóba’,
Vele halt meg ő is messze Rodostóba”…

Szegény öreg koldus – hogy rá visszatérjek –
„Bolond”-nak mondották, róla szól az ének.
Mert amikor ott ült, télbe’ fagyba’, hóba’,
Ráncos, piszkos kézzel, könyűit morzsolva,
Folyton azt vinnyogta – mert csak lelke látott –
Visszajön Rákóczi – fiam! te meglátod.
- Visszajön Rákóczi – nevettek a népek,
Ilyen bolondságot mondani is vétek.
 
 Vissza jön-e a kor, ami már elmúlott;
Zöld lesz-e a levél, ami már lehullott; -
Hallatszik-e a hang, ha rég kiáltották,
Senyved-e a parázs, ha rég eloltották?
Nem csinál az Isten már mostan csudákat,
Nem teremt a sziklán terebélyes fákat.
Aki egyszer meghalt, nem tér vissza soha,
Minden olyan beszéd balgaság, ostoba.
Rég sírba szállt vele a nép szabadsága,
Ami egyszer elmúlt – búsulhatsz – hiába.
Nincs, aki kibontsa még egyszer a zászlót,
Csak az ő keze volt az Istentől áldott…
- De az öreg hallgat, rózsa gyúl arcára,
Sokkal mélyebb seb van a szívébe vágva,
S felbámult az égre, mert csak lelke látott -
Visszajön Rákóczi, fiam, te meglátod!

Hideg volt, szörnyűképp, csapkodott az orkán,
Ordított a szélvész tágra nyílott torkán.
Felsóhajt az öreg, jéggé fagy a pára,
Rongyait burkolja vézna unokája.
Felhörög. Felnyílik aszott szeme gödre,
Leborul, térdeplőn, a fagyott göröngyre,
Remegő karjait az ég felé tárja.
- Mit nézesz nagyapám? – kérdi unokája.
„…Ott vannak, ott jönnek, deli paripákon,
A kibontott zászló lobogását látom.
Hah: ez trombitaszó, tárogatók hangja!...”
- Ordít szegény öreg, reszket minden tagja –
„Ottan jön Rákóczi, fúvó csataménen,
Jaj, fiam, ölelj meg… „Nem értem … nem értem…”

„Beszélj hát nagyapám. Mért hideg az ajkad,
Ne menj el, ne hagyj itt, nem tudsz járni magad…”

Mosolyog az öreg: „Legyen az ég áldott,
Visszajön Rákóczi, fiam, te meglátod.”…

1906