Volly István: 101 Szűz Mária ének népi gyűjtésből [XII. rész]

Ezen kedves hajlékba

1. Ezen kedves hajlékba akik eljöttetek,
Egy szóval és lélekkel így énekeljetek:
Üdvözlégy Mária, egek gyöngyvirága,
Ki ma a mennyországban nevenapját tartja.

2. Ugyan ki ne örülne ezen kedves névnek,
És ekkép ne zengene ajkáról az ének:
Üdvözlégy Mária, egek gyöngyvirága,
Ki ma a mennyországban nevenapját tartja.

Gyűjtötte Volly István

Gyászbaborult csillag

1. Gyászbaborult csillag, hétfájdalmú anya,
Akinek szent szívét a búbánat nyomja
Kesergő szívvel szemléllek,
Hogy hét tőr veri át szíved:
Ez lett hát a súlyos bér, melyet az ég reád mért.

2. Jaj, de árva lettél, de árván maradtál,
Drága gyermekedtől megfosztott a halál.
Ott állsz a kereszt tövében,
Amely isten-vérrel festve:
Mély gyászba vagy borulva, hétfájdalmú Szűzanya.

3. Zokogva zeng a jaj halavány ajkadról;
„Szállj le gyöngyvirágom halálos ágyadról,
Ne hagyd árván bús anyádat,
Mert szívem gyötri a bánat,
Lelkem régi reménye, óh borulj a keblemre!”

4. „Hozzád mennék anyám, jaj, de nem mehetek,
Nem bocsájtanak el a tompa, vas-szegek!
Szeretnélek megcsókolni,
Karjaimmal megölelni,
Jaj, de ütött végórám, Isten veled, Szűzanyám!”

5. Kiadá a lelkét az Isten báránya,
Mint letört liliom, úgy hervad Mária,
Letört bimbó, bánat-virág,
Rád hajlik a szomorúság,
Árván maradt Szűzanya, nincs ki megvigasztalja.

6. Nem beszél már hozzád gyermeked ajaka,
Összeroncsolt testét leteszik a sírba.
A hét fájdalomnak tőre,
Most ütött sebet szívedbe:
Égigérő fájdalom, tündöklik koronádon!

7. A szent úton, melyen a vérharmat hullott,
Hétfájdalmú Szent Szűz, tehozzád járulok,
Fiad sírjánál zokogva,
Bűneimet megsiratva,
Hozzád jussak, Szűzanya, az égi boldogságba!

Gyűjtötte Volly István

Köszönteni jöttünk fájdalmas Szűzanya

1. Köszönteni jöttünk fájdalmas Szűzanya
Kinek a hegyes tőr szívét általjárta.
Jaj, mert szent Fiadat kínok közt meghalni
Láttad a keresztre fel is feszíteni.

2. Látjuk már szent Fiad szűz öledben halva,
Szentséges tagjait mind összeroncsolva,
Majd meghasad szíved, óh fájdalmas anyánk,
Drága öt sebeit csókjaid áztatják.

3. Mondjátok meg mostan, kik idejöttetek,
A fájdalmas anyát akik szemlélitek,
Lehet-é találni ilyen nagy fájdalmat,
Csak kigondolni is a kerek ég alatt?!

4. Nincs toll, amely fájdalmaid mind leírja,
Nincs nyelv, amely azt mind meg is magyarázza,
Valamennyi szív van az egész világon,
Mind összeroskadna ilyen nagy fájdalmon.

5. Óh, fájdalmas Szent Szűz, tekints híveidre,
Kik megjelentünk fájdalmas ünnepedre;
Add ránk áldásodat, ne hagyj el bennünket,
Vigasztald meg a mi bánatos szívünket.

6. Egy év múlt felettünk, hogy itten szemléltünk,
Fájdalmaid felett sokat keseregtünk.
Azóta már sokan föld alatt nyugosznak,
Akik akkor velünk e szent helyen voltak.

7. Jaj, de sokan árván, özvegyen maradtak,
Akik éjjel-nappal sírnak és zokognak,
Öröm-napjaikat ők fel nem találják,
Óh, Mária, néked panaszukat sírják.

8. Ne hagyj el hát minket fájdalmas Szűz Anyánk,
Most és halálunkkor kérünk, siess hozzánk,
Kik megemlékeztünk hét fájdalmaidról,
Jézus jobbján egykor veled álljunk jobbról.

Gyűjtötte Volly István

Óh, fájdalmas Szűz Mária

1. Óh, fájdalmas Szűz Mária,
Elbágyadott Kegyes Anya
Jaj, milyen nagy a bánatod,
Mert szent Fiad halva tartod.

2. Reá folynak bús könnyeid,
Nem szünek meg siralmaid,
Mindenkitől elhagyatva,
Szent Fiadtól megfosztatva.

3. Óh, angyalok királynéja,
Mért maradtál árvaságra,
Nincsen aki vigasztaljon,
Bánatodban bátorítson.

4. Szomorúság az életed,
Midőn Jézusod keresed,
Még a nap is gyászban süt rád,
Mutatja halovány orcád.

5. Zokogj, óh árváknak anyja,
Te, Jézus szülő dajkája,
Oszd meg velünk fájdalmadat,
Had érezzük áldásodat.

6. Isten fiának szent Anyja,
Tekints reánk, bús árvákra,
Kik jöttünk köszöntésedre,
Add lelkünk üdvösségére.

Gyűjtötte Volly István

Óh, hív lelkek ide jertek

1. Óh, hív lelkek, ide jertek,
Gyászruhába öltözzetek.
Akik Szűz Máriát szeretitek,
Sűrűn hulljon ma a könnyűitek.

2. Tudom, meggyógyul szívetek,
Ha képére tekinthettek,
Jaj, mert nincs már semmiben öröme,
Halva fekszik szerelmes gyermeke.

3. Szent fiához nem bír szólni,
Csak kezével ölelgeti,
Hét hegyes tőr a szívét átjárta,
Mert szent Fia testét halva tartja.

4. Jó anyánk, kik őt látjátok,
Bús könnyeket hullassatok,
Szánjátok meg égi anyátokat,
Megenyhíti fájdalmaitokat.

5. Óh, mártírok királynéja,
Kérünk a hét fájdalmadra,
Szent kezeddel törüld le könnyünket,
Egykor mennyben nyerd meg örömünket!

6. Ha e búcsúnk lesz utolsó,
Eltakar majd a koporsó,
Óh, akkor se feledkezz meg rólunk,
Hétfájdalmú királyné asszonyunk!

Gyűjtötte Volly István