Nagy Emil László papjelölt, honvédvadász, majd tüzér
Kecskeméten, Pestvármegyében született 1828-ban iparos szülőktől. Iskoláit Kecskeméten végezte, 1845-ben a legszentebb Üdvözítőről nevezett Szent Ferenc-rendi papjelöltjei közé vétetett föl. Majd 1848. év december havában, mint első éves hittanhallgató a szerzetes csuhát letéve, a Gyöngyös város által Mészáros Lázár hadügyminiszter és hadvezér rendeletére alakított 150 önkéntes vadászból álló csapatba vétette föl magát s részt vett az 1848. évi december 28-án Szikszónál és 1849. évi január 4-én Kassánál vívott ütközetekben. A magyar hadsereg szervezése folytán az önkéntes vadászcsapat feloszlattatott s azután újra felvette a szerzetesi öltönyt, s folytatta hittani tanulmányait, de csak rövid ideig, mert a hazájáért s a szent szabadságért lángoló ifjú pap nem uralkodhatott szíve honszerelme fölött. S látván a veszélyben forgó hazát, újra a haza védelmére állott, s Görgey hadseregében a honvédtüzérséghez vétette fel magát és csaknem folytonos — hatvani, bicskei, isaszegi és nagysallói — csaták között eljutott egész Komáromig, hol a szőnyi sáncok bevétele alkalmával súlyos sebet kapott és a komáromi kórházban sebe következtében meghalt huszonegy éves korában. Így adózott a hős fiatal szerzetes életével hazájának.