Dávid Ferenc: Adjunk hálát mindnyájan…

Adjunk hálát mindnyájan,
Az atya Útistennek,
És mondjunk dicséretet
Mint teremtő Istenünknek,
Ki egyben gyűjtött most minket,
Hogy innepet szenteljünk,
És szent igéjével éljünk.

Kegyelmes atya Isten!
Te vagy Úr mindeneken,
Ki megjelentéd magad,
Szent igédben itt ez földen,
És sok csudatételidben,
Az te áldott fiadban,
Mi kegyes idvözítőnkben.

Légy kegyelmes minékünk
Az te áldott fiadért,
Az úr Jézus Krisztusért,
Mi szentséges megváltónkért;
És ne állj bosszút mi rajtunk,
Az nagy hitetlenségnek
Fertelmes sok bűneiért.

De szentelj meg bennünket,
Bírj és segíts meg minket,
Gerjeszd fel mi lelkünket,
És az mi gyarló szívünket;
Hogy téged megesmerhessünk,
Segítségül híhassunk,
Néked hálákat adhassunk.

Ennyi sok romlásokban,
És sok vérontásokban,
Az kegyetlen ördögnek
Ilyen nagy dühösségében:
Tartsd meg az te táborodot,
És te szentegyházadot,
Az te gyarló fiadidot.

Világosíts meg minket
Az szentlélek Istennel,
Hogy mindenkor tündököljék
Bennünk az evangyéliom;
És erősíts meg Úristen,
Az te áldott igédvel,
Minden tévelgések ellen.

Igazgassad elméjét,
És minden tanúságát,
Vezéreljed útját, nyelvét
Az mi lelki pásztorunknak;
És oktassad elméjeket,
Az te szent beszédednek
Figyelmes hallgatóinak.

Tarts meg minden időben
Minket az igaz hitben,
És igaz értelmében
Az szent evangyéliomnak.
Légyen foganatos köztünk,
Az te kegyes beszéded,
És minden jóra intésed:

Hogy sok népek te hozzád
Megtérjenek bűnökből,
És téged szolgáljanak
Az ő szívükből, lelkökből:
Hogy mindenek imádjanak,
Csak téged tiszteljenek,
Hogy örökké élhessenek.

        1560–70