Pap Zoltán: Nem, nem, soha!

Nem, nem, soha nem!
Árva nemzetem!
Nem lehet az, hogy a sorsod
Ily gyászos legyen!

Török, tatár, német iga
Vágta eddig testedet.
Hogy a vadak prédája légy:
Nem lehet és nem lehet!
Rabigáit összetörte,
Emberies eszmekörbe
Akar élni a világ,
Itt voltunk mi, itt vagyunk mi!
Engedjetek: élni hát!

Fehér galamb szállt az égből
A megkínzott világra;
Hollósereg, varjúsereg
Gyülekezik láttára.
Hess, te madár, csúnya madár!
Te vagy az a sötét éjszaka!
Nem hallod-e riasztódat:
„Megvirrad még valaha!”

Résen vagyunk! Megvédjük mi igazunk!
Megmutattuk a világnak
Becsülettel: kik vagyunk!
A mi vérünk a világnak
Soha rosszat nem akart.
Nem vagyunk mi gyilkosok,
Árulók, sem cinkosok!
Az igazság szava vagyunk:
„Ne bántsd, Világ, a magyart!”

                      1919