Novák Kálmán: A csüggedőkhöz

Nem ismerem a gyáva csüggedést,
A bajban, vészben jajveszékelést,
Jövőbe nézni, lelkét felemelve,
- Bár hitét száz kétség is gyötörte:
Az erős tud küzdeni létéért!
- Nem csüggedek s mint szikla áll hitem,
Hogy élni fogsz sokáig nemzetem!

Árpád vezette hajdan népeink,
Vérrel szerezte völgy és bérceink…
… Sok század óta megtartotta Isten
Ezt a földet rút viszályban, vészben
S most jövőnkben gyáván csüggedünk?
- Én szentül hiszem, bármiként legyen,
Hogy élni fogsz nemzetem!

Muhi, Mohács véres térei,
Nehéz múltúnknak bús emlékei…
… Oh, hányszor nyögte kínját szenvedésnek
E nép, de hitt, remélt szent hitének:
Hogy lehullnak rabbilincsei!
- Hiszem tehát és szent az én hitem,
Hogy élni fogsz még soká nemzetem! –

Végigdúlt rajtad tenger szenvedés,
De légy tovább is szent harcodra kész,
Mert rég meghalt az, ki hitét veszítve,
A földre néz sírva, szemlesütve,
- Az erős az égre hittel néz!
Nem csüggedek hát, - szent az én hitem,
Hogy élni fogsz örökké nemzetem!

                          1919