Lászlóffy Csaba: Éjféli mise

Tengerszint-emberszint-alattról
zuhanunk. Krátermély harang szól.
Fenyő-gótika dől velünk.
Tűleveleket könnyezünk.
Éjféli mise. Ősi ünnep.
Hínáros hitből előtűnnek
tanítványok és mesterek.
(Jók. Rosszak. Lassan egyremegy.)
Festett szentekről fény pereg.
Várunk. De látomás helyett
csupasz lét. Láthatatlan háló.
Egymást némán túlkiabáló
kétségbeesett tátogók.
A szárazra vetett hajót
késve utánzó hánykolódók.
Nem hajó: tündöklő jászol volt.
Van-e valaki benne még?
(Nem kíván megszületni rég?)
Üres szemekben (félsz és félek)
kegyelem kísér vagy ítélet?
Hideg az éjfél és süket.
Futunk mint akik vesztüket
érzik. Végképp kifosztva. Puszta
lépteinket lesi az utca.

                     Kolozsvár, december 25.