Margócsy Kálmán: Ádventkor

Csillagos volt az ég, ragyogással tele,
Angyalok karával s dalától eltele,
Mikor megszülettél világ megváltója,
A bűn hév tűzének oltogatója.
Bölcsőd csak úgy ringott mint akárki másé,
Édesen hol virraszt anyaképe másér’.

Voltál jó gyermek is, szüleidnek tetsző,
Mindenkor jósággal, erénnyel feltetsző,
Nőttél örömükre s mások jóvoltára,
Embertársaidnak boldogítására.
Gyarapodtál szépen, nemcsak az években,
De Isten s embernél kedves erényekben.

Férfikorod delén viselted a terhét
Fárasztó munkának s a napnak is hevét,
Mindez nem lankasztott, erőd nem csüggedett,
Néma megadással vitted a keresztet.
Ahol jajszó hallszott, nemcsak meghallottad,
Gyógyír balzsamával el is csitítottad.

Most is itt vagy köztünk, velünk vagy mindenütt,
Ahol szent nevedben egybegyülekezünk,
Ahol az imának felcsattog a szárnya
S ajkainkon zendül ének zsolozsmája.
Légy is velünk, Uram, a sírig egészen,
Ott is s túl azon is neved áldva lészen.

                       1912. december