Péchi Simon: CIX. Soltár

Oh Uram Isten én dücsőségem: kérlek ne hallgas ilyen Igen:
Mert az istenteleneknek szájok és az csalárdoknak torkuk, én reám igen ki tátódott: én velem már csak csalárd nyelvvel beszélnek.
Engemet rút gyűlölséges szókkal és cselekedetekkel ugyan megkörnyékeztenek: és szüntelen minden ok nélküli harczolódnak énvelem.
Az én hozzájok való szeretetömért is csak ellenséget szenvedek őtöllök: ki helyén csak imádkozom.
És ők énnekem a jóért mindenkor gonosszal fizettenek: és szeretetem helyén gyűlölséggel.
Úristen látogasd meg te is őtet istentelen gonosz emberekkel és gonosz Sáthán-angyalt állas az ő jób keze felöll.
Ha pörlekedik valakivel veszessse pörét és sententiáztassék lator gyanánt: és még imádsága is mind bűn gyanánt vétessék.
Magának is élő napjai legyenek kevesek: és becsületes tisztít is más vegye el.
Az ő fiai árvákká maradjanak: és felesége özveggyé.
Csak örök búdosók, vándorlók legyenek gyermeki és kolduljanak: és elromlott pusztult házokból kenyereket kuldulva keressék.
Patvarral vegye el az uzsorás minden ő jovait: ragadozzák és prédálják az idegenek minden ő keresményét.
Ne legyen senki az aki irgalmasságot nyújtson őhozzá és senki ne könyörüljön az ő özvegyein s árváin.
Legyen az ő vége kivágattatás: másod izen nevök is teljességgel töröltessék.
Emlékezetben forogjon az Isten előtt az ő atyjoknak vétke: és édes anyjoknak bűnei is el ne töröltessenek.
Sőt az Úr Isten színe előtt forogjanak szüntelen: ki miatt vágja ki ez földről minden emlékezeteket;
Azért, hogy ő sem akart soha irgalmasságot cselekedni, sőt nyomorult szegény embereket kergetett: és a keseredett töredelmes szívüeket hogy megölné.
Kívánva kívánja az átkokat és teljesödjenek bé őrajta: nem szeretett semmi áldást és távozzék el is tőlle.
Öltözze fel az átkokat mint egy palástot és származzanak belső részeiben mint a vizek: és mint a kövér olaj csontjainak belső velejére.
Legyenek az átkok rajta mint köntös kivel bétakaródzék: és mint övedzője kivel derekát felövedzi szüntelen.
Ez penig Uram, mindenható Isten cselekedjél énvelem az te nagy nevedért: az te irgalmasságodnak jóvolta szerént ments meg engemet.
Mert én nyomorult és szegény vagyok: és az én szívem igen megsebesíttetett énbennem.
Mint az árnyék mint hajol el csak úgy járkálok: idestova tibolygok csak, mint egy sáska.
Térdem is csak botlanak a sok böjt miatt: és húsomról lefogyott régi kövérsége.
De ezért is én cak gyaláztattam őtöllök: csak csudálkozva néznek éa fejeket csóválják énrajtam.
Segélj meg azért én Uram Istenem engemet: szabadítts meg az te irgalmasságod szerént.
Hadd tudják meg hogy az te Isteni kezed forgolódik énmellettem: és csak te mindenható Úr cselekedted ezeket.
Hadd átkozzanak ők, te csak áldj meg engemet: támadozzanak, de szégyent valljanak, kin az te szolgád örvendezzen.
Öltöztessenek az én ellenségim mind gyalázatban: és takaródzanak – mint felső palástban – az szégyenvallásban.
Kiért felette igen megdixsirtetik az mindenható Úr Isten az én számban: és nagy sokaságok között dicsőségesen tiszteltetik.
Azért, hogy ő maga állott az nyomorultnak jóbjára hogy megszabadítsa sokféle kárhoztatásból annak lelkét.