Szerémi Illyés: Cantio pulchra
Emléközzél meg te gyarló ember az te Istenedről,
Hálaadatlan te soha ne légy az ő jóvoltáról.
Lám az madarak mely igen reggel énekölni kezdnek,
Az mire őket Isten teremté, el ne mfeledköznek.
Te penig ember így teremtettél s ő szent képére,
Te benned vagyon az ő szájából kiengesztött lélek.
Megékesített téged az Isten nyelved szólásával,
És fölépített téged az Isten lelki bölcsességgel.
Ne tedd tunyává az te elmédet, dicsérd Istenedet,
Az imádsággal meg ne kéméljed soha te elmédet.
Az filemile lám meg nem fárad soha szólásában,
Mint Isten hatta, igazán eljár mindenkor dolgában.
Még éjfélkorban hozzája serken az szép énekléshöz,
Keresztyén ember! tennen magadat te is szabjad ehhöz.
Te lefektödben és fölköltödben el ne feledközzél,
Az Úristentül mint teremtettél, arról emléközzél.
Szüntelen vigyázz az te házadban, adj hálát Istennek,
Mint estve, reggel, hogy jó példa légy az te gyermekidnek.
Tekints meg, ember, az te házadat, légyen igazságban,
Meghallgat Isten téged mindenkor te imádságodban.
Te gyermekidet és házad népét az Isten nevére,
Tanítsd és intsed őket mindenkor a tisztességére.
Az Isten adjon nékünk szent lelket az ő szent fiáért,
Hogy dicsírhessük mi magzatainkval ő áldott szent nevét.
Ezer ötszázban és hatvannégyben mikoron írának,
Szerémi Illyés, mikor ezt szerzé, imádkozik vala.