Sajó Sándor: Bessenyei szeretője
Bécsi burgban, fényes padlón
Gyönyörűség körbe járni,
Fényes körben, árnyas szögben
Édes szóra legényt várni;
Jön a legény, szép fenyőszál,
Száz pillantás lesi, várja,
Égszínű szem szelíd kékje,
Fekete szem éjszakája.
Szép levente, szeme mély tűz,
Maga mintha acél volna;
Hajlik erre, hajlik arra,
Rózsaszálra, liliomra;
Szeme mély tűz – olykor-olykor
Felhő lebben homlokáról,
Ide szálló halk borongás
Messze-messze Tiszatájról.
Bessenyei szép gárdista,
Erre térül, arra fordul,
El is tűnik, búcsút sem vesz
Rózsaszáltul, liliomtul,
Haragszik a legszebb asszony,
Búskodik is eltűnődve;
Meg kell tudnom ki lehet a
Bessenyei szeretője!
Sötét éjjel, csöndes utca…
Csak egy halvány fény világol
Firhangrésen, rácson által
Bessenyei ablakából;
Függöny fényén árnyak lengnek,
Lakáj sugdos, létra rácson,
Szép asszony most lesbe láthat,
Jaj, most kell, hogy mindent lásson!
S néz az asszony szívdobogva,
S lát szerelmet titkos éjjel:
Deli ifjú mécsvilágnál
Társalog a kedvesével;
Könyv meg írás, – lelke benne,
Hajnalig se válik tőle…
Tiszaparti árva lány a
Bessenyei szeretője.