Sajó Sándor: Ragyog a csillag fönt az égen…

Füvellő róna közepében
Hever a pásztor s andalog;
Halk nyári éjben csodaszépen
Ragyognak fönt a csillagok.

Hever a pásztor s nézi, nézi
A fényességes nagy eget,
Lelkét egy nagy kérdés igézi:
Az a sok csillag mi lehet…

Hevert itt sok más pásztor is már,
Sok ezredévvel ezelőtt,
És kérdezték ezt máskor is már
Együgyű lelkek s bölcselők.

- Ragyog a csillag fönt az égen
S az ember nézi itt alant;
Így nézte, nem is oly régen,
Világ nagy bölcs, ama Kant; -

Megittasult a ragyogástól,
Mit Isten keze égre szőtt, -
S nem tudott többet, mint a pásztor
Sok ezredévvel ezelőtt…

1930