Gyökössy Endre: Elszakított folyók éneke

Zúg a Vág a hegyek alatt:
— Az én szívem magyar maradt,
Vágtatok a Dunai fele
S ujjongással omlok bele.
Prága engem sose látott,
Nem ismerek cseh-szlovákot;
Magyar és tót az én népem,
Ezer évig értük éltem.
Hűtlenséget tőlem mér várnak?
Igazságot Magyarországnak!

Az Al-Duna zúgva halad:
— Itt a Balkán lábam alatt
Most hiába kúszott fölém,
Meg nem él a Bánat ölén;
Boldog Bácska népét, földjét
A magyarok örökölték.
S a pogánytól Európát
Itt védték tíz századon át.
Hullt vérükért csak egyet várnak:
Igazságot Magyarországnak!

A Maros is zengve rohan:
— Jön-e már a magyar roham?
Várja Erdély, várja Arad,
Addig büszkén magyar marad.
Magyar itt a só, az erdő,
A hegy is, az arany termő,
A ma-élők a rég-holtak —
Oláh testvért hűn pártoltak.
Jóságukért jutalmat varnak:
Igazságot Magyarországnak!

Még a Lajta is kesereg:
— Mért omlott a magyar sereg
Hősi vére olasz mezőn
Ausztriát védelmezőn,
Ha nem magyar már jobb partom.
Ma osztrák most ős Kismarton?
Ha a bajtárs tört bajtársra
S jelentkezett osztozásra?
A megcsaltak mást mégse várnak:
Igazságot Magyarországnak!