Szenczi Molnár Albert: 23. zsoltár
Az Úr énnékem őriző pásztorom,
Azért semmiben meg nem fogyatkozom;
Gyönyörű szép mezőn engemet éltet,
Egy szép kies folyóvízre legeltet.
Lelkemet megnyugotja szent nevében,
És vezéri engem igaz ösvényében.
Ha az halál árnyékában járnék is,
De nem félnék még ő sötét völgyén is:
Mert mindenütt te jelen vagy én velem;
Vessződ és botod megvigasztal engem,
És nékem az én ellenségeim ellen
Asztalt készítesz, eledelt adsz bőven.
Az én fejemet megkened olajjal,
És engemet itatsz teljes pohárral,
Jóvoltod, kegyességed környűlvészen,
És követ engem egész életemben.
Az Úr énnékem megengedi nyilván,
Hogy mind éltiglen lakjam házában.