Szőnyi Gyula: 1956. november 4-e után

Hosszú útról jöttem.
Hosszú útról jöttem, tövises utamról.
Hol éles kavics közt sok fájdalom terem.
Az emberi szív ott kővé vált, megdermedt.
Nincs ott virág, derű, csak kín és küzdelem.

De vége lett egyszer a szenvedés útjának.
Dán szívek magyar virággal üdvözöltek.
Ami tövis volt a szívemben oly mélyen.
Onnan szeretettel Ők mindent kitéptek.

Köszönöm a kedves megemlékezést.
A szép csokrot és a sok-sok szeretetet.
Hol láttok egy sárgult, szélsodorta lombot.
Én küldtem e fáradt, sárgult leveleket.

Börtönből történő szabadulásom napján, Dániából egy csokor virágot küldött élő nővérkém. Dániában a börtönből szabadulót így üdvözlik.