Balassa Bálint: Az Óceánum mellett

Kegyelmes Isten!
Kinek kezében
Életemet adtam;
Viseld gondomat,
Vezérld utamat,
Mert csak rád maradtam.

Gyermekségemtül
Fogván egyedül
Csak te tőled vártam;
Mint atyja után
Fiú kiáltván,
Könyörögvén jártam.

Most is csak benned
Reménségemet
Uram helyheztetem;
Magam rád hagytam,
Rád támaszkodtam,
Te alád vetettem.

Mi hasznod benne,
Hogyha veszélyre
Jutok kétség miatt?
Kit fiad által
Hozzád váltottál,
Mint fogadott fiat.

Hallgass meg azért,
Te nagy nevedért
Én könyörgésemben;
Mutasd meg jódat,
Sok áldásodat,
Az én szerencsémben!

Add meg énnékem
Én reménségem
Szerént való jódat:
Áldd meg fejemet,
Ki bízik benned
S viseljed gondomat!

A szép harmatot
Miként hullatod
Tavasszal virágra,
Sok jódat, Uram,
Úgy hullasd reám,
Te régi szolgádra;

Hogy mird holtomig
Szívem légyen víg
Téged magasztalván,
Mindenek előtt
S mindenek fölött
Szent nevedet áldván.

Ezeket írám
A tenger partján
Oceanum mellett*
Kilencvenegyet
Mikor jegyzettek
Másfél ezer felett.

/*/ Danzignál a keleti tenger mellett, hová pöre,
szerencsétlen szerelme és házassága miatt kibujdosott.