Vértesy Gyula: Magunkban

Egy barát se! Ezer ellen!
Mint a kútgém a pusztába
Úgy mered fel puszta fája
Magyar törzsnek – meg nem törten.

Mindenkit csak védelmeztünk,
Idegenért hullott vérünk
S most nincsen egy jó szó értünk,
Elszednék a testünk, lelkünk.

Sok vérünk elfolyt hiába!
Fáradtan, halványan állunk.
Azt hiszik halálra váltunk.
Holt hírünk kelt a világba.

De korán kelt! Mert még élünk!
Karunk, kardunk még a régi,
Nem tanultunk még meg félni.
Mindenki szemébe nézünk.

Nincs barátunk, csak ellenünk,
De törhet az egész világ
Söpredéke, piszka mi ránk:
Ha az Isten s kardunk velünk.

1920