Horváth Imre: Piros pünkösd
Leszállt ismét galambszárnyon
A pünkösdi Lélek,
Magyaroknak ajkán búsan
Csendül fel az ének.
De jó volna pünkösd napján
Örvendezve szólni,
A dísztelen sírhalmokra
Virágokat szórni!
De jó volna pünkösd napján
Csendben megpihenni.
Harcos évek minden kínját
Örökre feledni!
Piros pünkösd áldott napján
Búsan kérdi ajkunk:
Sötét, nehéz, véres átok
Meddig lesz még rajtunk?
Míg ráborul a lelkünkre
A gond sötét árnya,
Csak remegve mondja ajkunk:
- Hozsánna!... Hozsánna!...
1920