Berda József: Sóhajtozó fák
A fák, a fák, elátkozott testvéreink, égnek
nyújtóznak teli vággyal, mint a némák
beszédes szeme, vagy türelmetlenül hadonászó
karja, s míg levelüket halk sóhajra csókolja
a szél, vagy sírásra nyőgeti a közel zivatar;
- tán arra gondolnak, hallja-e leláncolt
lelkük titokzatos énekét a vándor, ki fáradt
tagjaival kinyújtózván, a hűs árnyékba heveredik
édes elszenderülésre...