A májusfa

A májusfa vagy májfa a természet újjászületésének szimbóluma, az ifjúság tavaszi szokásainak Európa-szerte ismert szimbolikus kelléke, akárcsak a zöldágjárás [http://www.szozat.org/index.php/emlekezet/tartalommutato/11344-volly-istvan-cigandi-majusjaras vagy
http://gepujsag.hu/arhext/szozatarh/showpage.php?pid=348]. Volt vidék, ahol egyszerűen csak felállította a legény szerelmese kapujában a fát, amit a leány boldogan vett tudomásul s ott hagyta a hónap végéig. A palóc vidéken a legények csak lerakták a fát a ház elejibe, a többi a leány
dolga volt. Ha szépen felékíti, az azt jelenti, tetszett neki a legény aki hozta, míg a magára hagyott vagy csak éppen feldíszített fa nem volt öröm a szerelmes ifjú számára. Itt-ott a májusfát nemcsak szépen felpántlikázták, hanem borosüvegeket is kötöttek rá. Szokásban volt a májusfa,
illetőleg az arra kötött kendők ellopása. Annak szégyen volt arra, aki nem őrizte meg, míg dicsőség azoknak, akik el tudták lopni. Bácskában egy hét múlva a legények leszedték a májusfáról a kendőket, szalagokat. Muzsikaszóval jelentek meg, aminek mulatság lett a vége. Az Alföldön a
legények versenymászást, vagy versenyfutást rendeztek a közös májusfa díszeiért s ezeket a nyertes szétosztotta a leányok között. Hont megyében a kendőket s a szalagokat puskával lövöldözték le úgy, hogy a legények kikiáltották annak a leánynak a nevét, akinek az ajándéktárgyát
lelőtték.
A májusi-pünkösdi ünnepkör történelmi kapcsolatai következtében egyaránt tükrözi a természet ciklikus változásaihoz fűződő mágikus-praktikus elképzeléseket és a naptári év egyházi, vallási mozzanatait. A kereszténység előtti tavasz-szimbólum középkori vallásos magyarázatai, mint Fülöp apostol szerencsés megmenekülését majd a keresztfán szenvedett vértanúságát, mások Jakab apostol vértanúságát említik a májusfa-állítás szokásának magyarázataként. A székelyeknél ezért nevezik a Fülöp-Jakab napra virradatkor állított májusfát Jakab-fának vagy hajnalfának. Húsvét hajnalán,Hajnalfa néven, is állítottak májusfát a Székelyföldön. A májusfa felállításának a XVII. századból már írásbeli bizonyítékai vannak, de akkor tilalmazták, később mégis elterjedt az országban.
A XVIII. században – magyar forrás szerint – szokás volt még a templomokban is májusfát állítani, s ez a tanítók és diákok dolga volt. – A májusfa állításának napja május elseje a magyar nyelvterület legnagyobb részén, de történeti és friss adatok szerint a Kárpát-haza egyes részein
pünkösdkor állítottak májusfát. A két ünnep kapcsolatai annyira erősek, hogy nehéz volna eldönteni, tulajdonképpen melyik naphoz is kötődött tartósan, hagyományosan a májusfa-állítás ünnepi szokása. A magyar nyelvterület északi és nyugati részén gyakori volt a május elsején állított fát
pünkösdkor bontani. A bontás ceremóniáinak, vagyis a májusfa kitáncolásakor kapcsolata lehetett a pünkösdi király választásával is. Erre utal a májusfa mellett vagy helyett állított máj-kerék, amely egy magas rúd végére tűzött, szalagokkal, borosüvegekkel, zsebkendőkkel díszített
szekérkerék. A kerék díszeit versenyezve próbálták leszedni a máj-kerékre felmászó legények. Az ügyességi verseny győztese éppúgy lehetett pünkösdi király, vagy a bálokat, mulatságokat rendező első legény, a legénybíró. – A XV. századtól kezdődően szólnak forrásaink a májusfa
állításáról, a szokás azonban bizonyosan régibb, az is lehet, hogy a betelepített német ajkú telepesek hozták magukkal az óhazából. A májusfa állítása a leányoknak szólt s vidékenkint változott. Mindig a szerelem bizonyítéka volt. Egyes helyeken a kapufélfa mellett ásták le, de volt, ahol a
leány ablaka alatt ásták be. Másutt csak ágakkal tűzdelték meg a kapufélfát, kerítést. Sőt, háztetőre, vagy kútágasra is erősítették. A fa milyensége a vidéktől függött. Ahol erdő volt, nem volt gond annak beszerzése. Leginkább nyírfát, jegenyét, vagy fenyőt állítottak, de az egyenes legyen
ám! A legények éjszaka vágták ki az erdőn, és hajnalra állították fel a helyi szokásnak megfelelően minden lányos ház elé együttesen, vagy mindenki a maga szeretője háza elé. Sok helyütt csak a bíró és a pap háza, esetleg a templom előtt állítottak fel egyetlen magas májusfát, a lányos házak udvarán kisebb fa díszelgett. A májusfákat szalagokkal, zsebkendőkkel, virágokkal, teli üveg borral, hímes tojással díszítették föl, mielőtt a földbe beásták, vagy a kapufélfára, kútágasra felszögezték volna. Erdélyben [Csík] ki is faragták a fát vagy a legény rávéste a nevét [Háromszék]. A fa kivágása, hazaszállítása inkább titokban történt éjszaka, hajnali feldíszítése is inkább a legénybanda közös, bizalmas feladata volt. A reggelre díszelgő májusfa kiállítása, nagysága számos helyen szokásos magyarázatra adott okot: ki-kinek udvarol, kinek állítottak szebb fát, kinek a májusfáját csúfította el reggelre a haragosa. A bontása [elsősorban ott, ahol pünkösdkor bontják, [mint a Nyugat-Dunántúlon és a Felföldön] már nyilvános, játékokkal, versenyekkel tarkított ünnep: kimuzsikálják, kitáncoltatják a fát, vagy zöld ágakba öltöztetett alakoskodók váltságpénzt gyűjtenek, sorra járva a falu házait. Az országszerte általános májusfaállítás szokásával szemben csak szórványos adalékaink vannak a fa kidöntésekor rendezett májusfa-kitáncolásra. E táncalkalom s egyes helyeken a fa körültáncolása szerves része annak az Európa-szerte kimutatható hagyománynak, amely a tavaszi ünnepkör szertartásos táncainak emlékét őrzi.
A májusfa állításának szokását városon is ismerték, napjainkra ez a szép hagyomány gyakorlatilag megszűnt.
.

 

Források: Réső Ensel Sándor: Magyarországi népszokások (Pest, 1866); Róheim Géza: Magyar néphit és népszokások, Budapest, 1925; Bálint Sándor: Az esztendő néprajza, Budapest, 1943; Dömötör Tekla: Naptári ünnepek – népi színjátszás Budapest, 1964. Kaposi Edit–Maácz László: Magyar népi táncok és táncos népszokások Budapest, 1958; Réthei Prikkel Marián: A magyarság táncai Budapest, 1924;

Összeállította – cspb –

szozattv


szozat a tiszta hang Trikolor Gala 2020 Stefania REGISZT Trikolor Gala 2020 Stefania REGISZT vers2020a Patriotak-Kronikaja-4.1
 
szentkorona orszagaert alapitvany logo

 


egyesuletkopf