Szathmáry István: Nagy lesz újra Magyarország!

Magyarország szent földjére
Nagy fekete gyász borul,
Meggyalázták, leigázták,
Széjjeltépték botorul.
Messzi földről néma váddal
Néz apáink sírja ránk:
Ezer évig a szabadság
Szent oltára volt hazánk.

Akinek a szíve, lelke
A házhoz hű maradt,
A Vág partján, Maros mentén
Ma csak könnyet s vért arat.
Hát a magyar vitézségnek
Mindörökre vége már?...
Zrínyi kardja merre villog?
Nagy Rákóczi merre jár?...

Ha magyar vagy, nyugtod addig
Élve, halva, nem lehet,
Míg bitorló dúlja, gyötri
Ősi, drága földedet.
Ezeréves dicsőségünk
Minden lapja arra int:
Ősi daccal, hősi karral,
Tépjük össze láncaink!

Ősi daccal, hősi karral
Fogjunk össze, magyarok,
S akkor a mi dicsőségünk
Napja újra fölragyog.
Friss virággal, kikelettel
Vár apáink sírja ránk:
Nagy lesz újra Magyarország,
Ezeréves, szép hazánk!...