Sántha Károly: Ének

Dallama: Légy csendes szívvel.

Velünk az Isten! Miért sírnál
Reménység nélkül, óh, magyar?
Emelt fővel állj meg a sírnál,
Hogy az téged el nem takar.
Sírunk csak megvetésre ásva,
Múltnál is szebb virágozásra –
Velünk az Isten!

Velünk az Isten! Népek Atyja,
Te védtél tíz századon át;
Szent István a kezében tartja
A keresztet és koronát.
Napunk bár vált bús éjszakára,
Mi nézünk Mátyás csillagára –
Velünk az Isten!

Velünk az Isten! Föllegébül
A nagy Igazság felragyog,
S Árpád hazája újra épül,
Esküdjünk erre magyarok!
Zengjen az Ige szájrul-szájra,
Erős lelkekből égre szállva:
Velünk az Isten!

1920