Bárd Miklós: Sejtés volt…
Sejtés volt, mely lidércként búsan,
Rossz órákban a lélek ingoványán
Imbolygott. – Sejtém, jönni fog
Valami, ami nem volt soha még
Egy-egy dalomból fojtva kizokog
A kimondhatatlan szörnyűség,
Mikor egy népre rászakad az éjjel.
A napom bús volt, tele volt lidérccel.
Most éj van, és én túláradt ajakkal
Azt hirdetem, hogy él a hajnal,
És hirdetem, hogy jönni fog
Valami, ami nem volt soha még,
Mert áldottak a terhek és kínok,
Fénylő jelekben szól hozzánk az
S az éj szelében zsong a biztató dal.
Az éjszakám tele van csillagokkal.
1920. február