Torkos László: Döntsetek már!

Döntsetek már, félre a kínpaddal,
Hadd tudjuk végre meg, Istent és világot
Gúnyoló haragtok mit mér reánk?
Ha nincsen igazság, ha nincsen irgalom,
Diadalt szent jogon erőszak ül,
Tépjétek végképp le a haza testéről
Cafattá marcangolt kicsavart tagjait,
Rajta mit fityegnek éktelenül!

Döntsetek már! Hadd tudjuk végre meg
Istent és világot gúnyoló lelketek
Mit mért reánk?
Hogy nincsen igazság, hogy nincsen irgalom,
Vad önkény tobzódik, hol ember-állat él,
Cinkosok konca lett árva hazánk.

Döntsetek már! Ne kelljen legalább
Utálat s düh alatt sápadó arcunkra
Hazug színt mázolva, kőszívű bíráknak
Lesni kezét.
Dobhassuk sárba a csúfító álarcot,
Hadd lássák igazi arcát a népnek,
Kit szennyes indulat bemocskol, megtagad,
Senki se véd.
Önthessük keservünk mérgét ki rájok,
Kik látva, nem látnak, szemöket behunyják
Kínunk előtt,
Kik hallva süketek, fülüket bedugják
Jajunk előtt.

Hadd legyen legalább egy vigaszunk,
Míg körül minden nép, legyőzött s győző,
Hű lelkű s áruló egyaránt ujjongva
Csap le a prédára, melyre lesett,
Vagy fejét boldogan hajtja le oda, hol
Azt hiszi, hazát lel s testvéreket.
Csak mi nem dűlhetünk rokoni kebelre,
Csak mi nem vonhatunk keblünkre testvért,
Tőlünk csak rabolhat, minket csak széttéphet,
Vérünket szívhatja a gyűlölet,
Mert szívünk ellen is megállunk emberül,
Hová a sors vetett s árulást megvetve,
Áldoztunk vért s életet.

Hadd legyen legalább az az egy vigaszunk,
Hogy nem kell bókolnunk, hazugul hódolnunk,
Többé nem hízelgő, többé nem esengő
Átokkal megterhelt, bosszúért kiáltó
Szavunk, hogy szabadon szállhat az égre,
Villámit szórni, míg megunja végre,
Nagy kínunk terhe alatt
Szívünk míg meg nem szakad.

1919