Szakály Dezső: Tanító vagyok
Tanító vagyok. Magyar tanító.
Másnak nem sokat mond ez a két szó,
de nekem mindent. Maga az élet.
Múlt, jelen, jövő. Biztos ígéret
arra, hogy népem mellett állhatok,
dolgozó Embert, azt formálhatok.
Embert, dolgozót, aki víg s szabad,
szenet fejt, tervez, szánt, vet és arat.
Országot épít, gyógyít, muzsikál,
mint sas madár fönn az égben száll.
Embert, ki Úr lett a Világ fölött
s Ember maradt az emberek között.
Tervem csak egy van, állandó s örök:
ha a nap süt rám, ha a menny dörög -
Vetni a magot, a gazt irtani,
az ifjú embert úgy tanítani
ege ha borul, vagy ha kiderül:
szeresse honát „rendületlenül”!
Ez az én tervem, vágyam, álmom is.
Esküt tettem rá, és azt tartom is.
Egy nemzedéknek fogom kezét,
figyelem féltően az ütőerét.
Egy nemzedéknek, mely mint szökő ár
magasba tör, s emberségre vár.
Ha szíve dobban, azt is érzem én.
Ha könnye perdül, az is az enyém.
Örömét, búját osztva viselem…
Így, csak így teljes az én életem.
Érettük élek, érettük halok,
mert magyar vagyok, tanító vagyok.