Vályi Nagy Géza: Magyar ember ilyenkor…

Magyar ember ilyenkor kint jár a határba’,
Verejtéke, könnye hull… suhint a kaszája…
Elnézi a dús kalászt késő napnyugtáig,
Az arcáról boldogság, szent öröm sugárzik.

Magyar ember ilyenkor fohászt küld az Égbe,
Megfürdeti lelkét a nyári verőfénybe…
Elszenderül s a szívét halk zene himbálja:
Kalász-zsongás a világ legszebb muzsikája!

1936