Dalmady Győző: Krisztus a búzakalászok közt

Búzavetés végében
Áll a Krisztus képe;
Eget, földet megindít
Néma szenvedése.

Nagy úr robog el arra,
Könnyelműen néz szét;
A látomány meghatja,
Szánja-bánja vétkét.

Szántóvető közeleg,
Istenére gondol,
Megemeli kalapját,
Egy imát is mormol.

Vándor megáll egy percre,
Ajkán ily szók kelnek:
«Istenem, mit szenvedt ő!
Több panaszt nem ejtek.»

Szegény asszony zokogva
Omlik a kereszthez;
Vigasztalást, hitet kér,
És szíve könnyebb lesz.

Gazdagnak és szegénynek
Fényt kap arculatja;
Szegény Krisztust a bánat
Soha el nem hagyja.

Sárga búzakalászok
Fejüket lehajtják,
Éjjel-nappal suttognak,
És őt vigasztalják.