Szombati-Szabó István: Lóth
Én visszanézek.
Még egyszer életemben visszanézek
S tán indulok, ha ez reám a végzés,
DE életem már mindig-visszanézés.
Sodoma – (tudom) –
Önös volt, fösvény, kevély és konok,
Pártos, hitetlen, véreit-gyalázó,
Mindent másokért hívő s magyarázó,
Rest, tétovázó,
Istentelen, vagy Isten-gyűlölő tán,
(Sok bűne égett: rontó tűznek üszke)
Garázda, dibdáb, sírja-ásó, büszke,
Próféta-gyilkos,
Ál-isteneknek vígan áldozó,
Magát-sorvasztó epével, miriggyel,
Ki önmagától minden jót irigyel,
Halált-kihívó,
Ám bűneiben szent-magát pazarló!…
Ha vétkes is, de népem, vélem-egy.
az én napom száll, ha napja lemegy.
Csak Sodomával
Tudok meghalni, hogyha rá halál vár.
S bár megtorolja büntető igézet,
Bár ég a földre hull is: visszanézek
S kővé meredten
Megállok itt, örök Lóth, mozdulatlan:
Múlást-nem-élő fájdalomnak szobra,
Nézvén az üszkös, százszor-szent romokra.