Harsányi Lajos: Az égő katedrális
Mint alvó szép menyasszonyt
Szűz csókkal kelt arája,
Úgy hull a nagytemplomra
A kelő nap sugára.
És mint a csóktól pírban
Felébred a menyasszony:
Kigyúl a katedrális,
Kereszt, kőcsipke, balkon.
A tornyok égő lángok.
Tüzes az ablakrózsa.
A sokszáz színes ablak
Színét szikrázva szórja.
A fénykévék zuhognak
És minden oszlop lángol.
Az orgona eldördül
S himnusz csap ki a lángból.
A meghalt éj dermedve néz és ámul a halál is.
Az emberek ijedve mondják: ég a katedrális.
Valaki az oltárnál
Megcsókol engem reggel.
Leszámolok én nyomban
Minden sötét sereggel.
Bennem is fény gyullad ki
Minden hová?-ra mért?-re.
A fénysugár szívemnek
A gyökeréig ér le.
Dolgozik bennem Krisztus:
A fény, a tűz, a Lélek.
Aranyharmatban fürdet,
Titok-kenyérrel éltet.
Ezért vagyok csodás-jó.
Egy ellenségem sincsen.
Felébresztett a csókkal
És felgyújtott az Isten.
A meghalt éj dermedve néz és ámul a halál is.
Az emberek ijedve mondják: ég a katedrális.