Porubszky Géza: Ave, maris stella!
/Meditáció./
Te vagy az éjben felkelő hajnal,
Akit köszöntött az angyal.
Te vagy a napfény, mely lelkünkre száll,
S szívünkbe új világot tár.
Az Élet tengere fölött ragyogsz,
Reményünk csillaga vagy ott!
Szemünk a földön, ha hullat könnyet,
Ó, nézd a siralom-völgyet!
Szegények vagyunk, búsak és árvák,
Tekintsd a nyomor világát!
Magyar jövőnk csillagtalan, sötét,
Ó, halld a sírók énekét!
Mert ha ajkunkon sok is a panasz,
Lelkünkben Te vagy a – tavasz.
1920