Zilahy Lajos: Petőfi a táborban

Este, ha lepihent a huszártábor
S az ég ezüst csillaggal volt teli
Egy régi rongyos könyv járt kézről-kézre,
Petőfi összes költeményei.

Lapozgatták és fennhangon olvasták
A piros fényű tábori tűz mellett
A szakadozott, ázott régi könyvet
És benn’ a sok Petőfi verset.

A huszároknak, akik vérben jártak,
Kemény, kegyetlen, vad szívét megfogta
Iluska bánatos, örök szerelme
És Kukorica Jancsi furcsa sorsa.

Paraszt szívükkel, hajh hogy elborongtak
A sok bűbájos, bús magyar dalon,
És áhítattal, csodálattal nézték
Petőfi képmását a címlapon.

És elolvasták kurta életrajzát:
Segesvár mellett hajdan kozákdárda
– Amelyből annyi magyar dal fakadt –
Tüzes szívét keresztüljárta.

A kun huszárok hosszan eltűnődtek,
Belenéztek a hunyó tábortűzbe.
…Egyszerre zaj lett, ordonánszok jöttek,
Rohamra fújt az ezred rekedt kürtje.

Lovukra kaptak s mindenik huszárkard
Vadul, csattogva zúgott akkor este
És minden kard, mely kozákfejre hullott
Petőfi gyilkosát kereste!